Nyolc évszak zenéje

Különös élményt jelentett meghallgatni Vivaldi és Astor Piazzola évszakokat megjelenítő versemyműveit szünet nélkül, felváltva megszólaltatva a két mű tételeit. Antonio Vivaldi (1678 -1741) a velencei iskola betetőzője, az olasz barokk zene kimagasló egyénisége. Kosztándi István hegedűművész igen érzékenyen avatta megnyerő muzsikává a kecses és finom vonalrajzú négy versenymű szólamát. Szinte elénk varázsolta a négy versenymű természetfestő programzenéjét. Játékában felidézte a tavasz játékos vidámságát, a tikkasztó nyár hevét, viharát, a költői szépségekben gazdag ősz poézisét és a tél fagyos, jeges képsorozatát. Minden egyes Vivaldi koncert után szólalt meg Astor Piazzola (1921-1992) argentín zeneszerző Négy évszak Buenos Airesben című művének egy-egy része. A szerző a tangóharmonikával rokon bandoneon művésze volt, akinek érdeklődése főként az Amerikai zene sajátosságai felé fordult, akár a feszes ritmikára, akár az argentin tangókra gondolunk. A szinkópás ritmikájú versenymű a jazz hatását is mutatja, valamint a múlt század 30-as 40-es évek amerikai szentimentális muzsikáját eleveníti fel. Piazzola ebben a művében felhasználja Vivaldi komozíciójának egy-egy szólamát is. 

Kosztándi István, a Szegedi Filharmónia koncertmestere ezekben a tételekben is igen szép teljesítménnyel ajándozta meg hallgatóságát. A kompozíciókat a Filharmónai mintegy harminc tagú vonósegyüttese kísérte Jankó Zsolt hiteles és a muzsikához alkalmazkodó vezényletével. A kamarazenekart egészítette ki a csembalót helyettesítő szintetizátor, amelyen Radó Judit játszott. Az alkotások igen nagy sikert váltottak ki, olyannyira, hogy Kosztándi Piazzola egyik tangóját adta ráadásként. Talán jobb lett volna, ha az ellentétes hangvételű versenyműveket külön-külön adták volna elő, ugyanis hogyan lehet összeegyeztetni a barokk művészetet a könnyűzene felé hajló stílussal? Piazzola műve a hangulatiságot nem nélkülözi, és ez megfogta a hallgatóságot.