Berde Mária, az elfeledett író

Pásztai Ottó egyesületi

elnök szokásos bevezető szavait

követően Széll Katalin

képzőművész, a

nagyváradi Tibor Ernő Galéria egyik

vezetője tartott előadást a

TEG-ről és Berde Mária

írónőről,

költőről,

műfordítóról. Arra

emlékeztette a jelenlevőket, hogy a Tibor

Ernő Galériát 1990

januárjában hozta létre egy

maroknyi lelkes

képzőművész-csoport,

abból a célból, hogy

színesítse a város

kulturális életét, és

alternatívát nyújtson

összművészeti téren. Az

alapítványként, alkotó

stúdióként és

kiállító teremként

működő TEG az elmúlt közel

húsz esztendőben ismertté és

elismertté vált hazai és

nemzetközi szinten egyaránt. A 20 tagnak

körülbelül 300 egyéni és

csoportos kiállítása nyílt

eddig a világ különböző

tájain, a pincegaléria pedig nem

csupán tárlatoknak biztosít

helyszínt, hanem koncerteknek,

előadásoknak, irodalmi esteknek és

jótékonysági

rendezvényeknek is.

Női egyenjogúság

A Berde Máriáról

szóló érdekfeszítő

előadás során (melyet

Hajbók Klára szavalatai

színesítettek) többek közt

elhangzott: a napjainkra elfeledett író

120 évvel ezelőtt született

Kackón.

Középiskolásként a

híres nagyenyedi Betlen Kollégiumban

járt, már diáklány

korában élénk

érdeklődést tanúsított

az irodalom iránt. Első verse 1906-ban, a

Pesti Naplóban jelent meg, első

önálló kötete pedig 1912-ben

látott napvilágot. Huszonhárom

évesen Münchenbe utazik angol és

német nyelvet tanulni, ahol tüdőbajt

kap, mely egész életére

kihatással lesz. Első regénye

1917-ben került ki a nyomdából,

ebben a női egyenjogúság

problémáját feszegeti. 1920-at

követően helyet foglal magának a

kibontakozó irodalmi életben: sorra

jelennek meg a regényei, és a

szerkesztőségek ajtójai is

megnyílnak előtte. Egy ideig a

nagyváradi kereskedelmi

leányiskolában is tanított.

1924-ben ment férjhez Róth

Jenő irodalomkritikushoz, párja

szilárd támasz, segítő

és megértő társ

számára. A harmincas évek

közepétől a betegsége

Kolozsvárhoz kötötte az

írónőt. A háború

után így is szerepet vállalt az

újraszerveződő erdélyi magyar

irodalmi életben, a népek

testvériségét vallotta. Hatvan

évvel ezelőtt, 1949-ben hunyt el,

sírja a Házsongárdi temetőben

található.

Ciucur Losonczi Antonius