Érmihályfalvi lakások – érthetetlen esetek

Egy évvel azután, hogy letették az

alapkövet, tavaly novemberben szociális,

decemberben pedig ANL–lakások

avatóját tartották

Érmihályfalván. Az

önkormányzat szakbizottsága nem kis

munkával (kérvények

elemzése, pontozása, szociális

helyzetek felmérése, stb.)

összeállította azok

névsorát, akik elfoglalhatják a

lakásokat, a képviselőtestület

megszavazta azt. Bár a fűtést

illető nehézségek miatt a

beköltözések még

váratnak magukra, azaz még senkinek

nincs kézzelfogható tapasztalata arra

nézve, mennyibe kerül a

lakásfenntartás, máris vannak,

akik annak magas összegére hivatkozva

visszaléptek.

Előrébb lép a

következő

A februári helyhatósági

gyűlésen dr.Turucz

Mária, a szakbizottság

elnöke 1 ANL–s és 3 szociális

lakás–esetet tárt tanácsos

társai elé (előbbiből

már korábban is volt egy), a

visszalépők helyét a

jóváhagyott listán

következő foglalja el. A

tanácsosasszony elmondta, hogy „nagy

kűzdelem árán” az új

tömbházaknál

megalakították a

lakóbizottságokat, ugyanakkor

értetlenségének is hangot adott

amiatt, hogy akik több éve

beadták kérvényüket

lakásra, és gyakran

érdeklődtek is a

fejleményekről, azok, amikor a kulcs a

kezükben van, visszalépnek.

Különösen érthetetlen

például az olyan eset, amikor egy 5

tagú család lehetetlen

körülmények között,

6–7 lapméteres

„lakásban” nyomorog, azért

100 lejnyi albérletet fizetnek, és

visszautasítják a becslések

szerint legtöbb havi 40–50 lejbe

kerülő szociális lakást,

melynek a konyhája nagyobb, mint a mostani

hajlék, nem beszélve a

szobáról,

fürdőszobáról. A

visszalépés hivatalos indoklása,

hogy a kérvényező attól

fél, nem tudja majd fizeni a

közköltségeket, amiért

kilakoltathatják.

Másodszor nem köteles

Apropó, kilakoltatás, a szociális

lakások kiutalásakor szempont volt, ha

valaki olyan állami ingatlanban lakik, melyet

eredetei tulajdonosa visszakap. Ilyenről is

lévén szó a visszalépettek

között, tudni kell, ha az új (vagyis a

régi) tulajdonos lakoltatja ki az ott

lakót, az önkormányzat már

nem köteles elhelyezni, hiszen egyszer már

megpróbálta, de sikertelenül.

Visszatérve a fentebbi példára,

feltevődik a kérdés: miért

nem kell valakinek a jobb

életkörülmény? Egy

lehetséges válasz, hogy egyszerűen

visszarettenti az új életforma, de ez

már egy szociológiai tanulmány

témája kellene legyen.