A himnusz nemzeti identitásunk egyik szimbóluma

A Nagyváradi és Bihar Megyei Civil

Szervezetek Szövetsége (BINCISZ) és

a Római-Katolikus Püspökség

szervezésében lezajlott esemény a

január 19-26. között

lebonyolított Magyar Kultúra Ünnepe

rendezvénysorozat részét

képezi. Bényei József

debreceni irodalomtörténész az

előadása kezdetén arra hívta

fel a figyelmet, a Himnusz két

jelentésű  fogalomként

vonult be a történelembe. Az ókorban

és a középkorban főleg

egyházi tartalmú,

dícsőítő énekként

volt ismert, mintegy fohászként hangzott

el azokhoz, akik tenni tudtak valamit a földi

halandók érdekében. Az egyiptomi

és a görög kultúrára is

jellemző volt, mégis a

kereszténység elterjedése tette

általánossá, a legszebb

talán Assisi Szent Ferenc Naphimnusza.

Nemzeti dalként,

költeményként a 18.

századtól kezdve alkalmazzák, az

alkotmányban legelőször 1825-ben

tesznek róla említést,

Angliában. A magyar himnusz többek

közt abban is különbözik a

többitől, hogy más állami

énekek, "költőileg nem ennyire

kiemelkedő szépségűek",

vélekedett. A történelmi

felvezetőt követően az

előadó Kölcsey Ferenc

életét ismertette, majd a himnusz

megírásának a

körülményeire is kitért.

(Száz évet tévedve

következetesen 1723. január 23-át

említett 1823. helyett, ez utóbbi

évszámot egyszer sem ejtette ki ezzel

kapcsolatban). Értekezése utolsó

harmadában Bényei József nemzeti

imánk azon soraira helyezte a hangsúlyt,

mely a magyar balsorsról

 szólnak, említést

téve mindazon magyar

írókról és

költőkről is, akiknek az

írásaira szintén hatással

voltak történelmünk

tragédiái. A mindezt

alátámasztó szavalatokkal Meleg

Vilmos színművész

működött közre.

Tragikus menetrend

Dr. Pomogáts Béla budapesti

egyetemi tanár,

irodalomtörténész az

előadásában leszögezte: a

Himnusz nemzeti identitásunk egyik

szimbóluma, igazi

"élettörténete" van. A magyar

történelem tükre, mert a dallama

és sorsunk összefonódott

egymással. Történelmünk

mélypontján és magaslatán

is ragaszkodunk hozzá, még akkor is

óvtuk, amikor államilag tiltva volt.

Mintegy virtuális

erőtérként  összefog

bennünket, kudarcainkban és sikereinkben

egyaránt. A Himnusz napjainkban is

érvényes, mert a magyar

történelemnek tragikus menetrendje van:

amiért száz-kétszáz

évvel ezelőtt küzdöttek a

nagyjaink, azok a felvetések ma is

aktuálisak. Még mindig nem kaptunk

ugyanis megnyugtató választ nemzeti

sorskérdéseinkre, ma is

cselekvésre és gondolkodásra

késztetnek bennünket az elmúlt

évszázadokban elhangzott vagy

leírt problémák.

Az expozékat követően Mons. Fodor

József vikárius szavaival

zárult a rendezvény, aki röviden

bemutatta a Püspöki Palota

dísztermét.

Ciucur-Losonczi Antonius

Kapcsolódó cikkek:

Együtt gondolkodva és

összefogva

Az alkotó és összetartó

erő ünnepe

Gyarapítsuk tovább

kultúránkat

A dübörgő vitalitás

képei