50 éve végezték ki Sass Kálmánt

Sass Kálmán érmihályfalvi lelkipásztort, az úgynevezett Érmihályfalvi Csoport első számú perbefogottját 1958. december 2-án végezték ki a szamosújári börtönben. Az 50. évfordulón emlékünnepséget tartottak vasárnap az érmihályfalvi református egyházközségben. Az istentisztelet jövőbe tekintéssel kezdődött, hiszen Balázsné Kiss Csilla lelkész a keresztség szakramentumát szolgáltatta ki a gyülekezet legifjabb tagjának, Timea Anitának. Az igehirdető Tőkés László püspök, EP–képviselő Pál apostolnak a zsidókhoz írt leveléből vette alapigéjét: “De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.”

Ezt akartuk?

Sass Kálmán élete és halála is az ige üzenetét hordozza, és példát állít elénk ma is, amikor békés kűzdelemben nem halnunk, de élnünk kell, mondta egyebek között a püspök, feltéve a kérdést: 1989-ben vajon ezt a helyzetet akartuk–e, amiben most vagyunk? Sass Kálmán és társai tulajdonképpen mintegy előkészítették a később bekövetkezett társadalmi változást, ennek ellenére máig nem ismerik el áldozatvállalásukat. Tűrhetetlen, hogy Romániában még nincs a kommunizmus politikai áldozatait rehabilitáló törvény, ráadásul ezzel az üggyel az Európai Unió is mostohán bánik, miközben az Európa Parlamentben ott ülnek a korábbi rendszer részesei is, fogalmazott Tőkés László.

Krasznahorka büszke vára

A későbbiekben Tófalvi Zoltán újságíró – aki egy évvel korábban Érmihályfalván is bemutatta az 1956-os erdélyi eseményeket feldolgozó kötetsorozata második, “Az érmihályfalvi csoport” című kiadványát – beszélt tovább folytatott kutatásainak legfrissebb eredményeiről. (Mint később kiderült, ezek is hamarosan napvilágot látnak nyomtatásban is.) Az emlékezés az Sass Kálmán emléktáblánál folytatódott, ahol Forró László hegyközkovácsi lelkész, egyházkerületi előadótanácsos az iskolaalapító és társadalmi szerepet vállaló Sass Kálmánra emlékezett, majd kedvenc nótája, a Krasznahorka büszek vára… dallamai mellett koszorúk kerültek a tábla alá.

Kiállítás személyes tárgyakból

Ugyancsak fejet hajtottak az ’56–os emlékjelnél, és megkoszorúzták a diakóniai központ falán lévő táblát, mely a mártír lelkész munkatársának, Veronika testvérnek (Földesi Ilona diakonisszának) állít emléket. A diakóniai központ emeletén ezután Sass Kálmán személyes, illetve munkásságához kapcsolódó tárgyaiból nyílt kiállítás, dr.Maróth Miklósné dr. Jeremiás Éva a legendás helyi Kolling család leszármazottjaként, Papp Zsuzsanna pedig, aki egyike volt Sass Kálmán utolsó konfirmandusainak, mint óvónő emlékezett. Az ünnepséget a GGG Irodalmi Stúdió műsora zárta.