Lovagi csata a múzeumkertben

Csak úgy kongtak a férfiakon lévő, gyakran egy-másfélmillió forintba kerülő páncélok, amikor a fotósok kereszttüzében, tőrrel vagy karddal kezükben vívták a harcot az arénában, azaz a múzeum hátsó udvarán. Volt itt kelevézdobás, íjjal célba lövés és közelharc egyaránt, porondmesterként – és később persze harcosként - pedig a magyarországi csoport vezetője, Pádár Gyula Vince avatta be az érdeklődőket a középkori harcmodor rejtelmeibe.

Egy óra multával végre megpihenhettek a fegyverüket és páncéljukat vezetőjük irányításával maguk készítő lovagok is, hiszen helyüket átadták a legfiatalabbaknak: a gyerekek élvezettel próbálgatták a páncélokat, sisakokat; testvérpárok vívtak „vérre menő” csatát karddal a kezükben, de sokan kipróbálták a kelevézdobást vagy a célba lövést is. Mindezt persze a lovagok óvó tekintete közepette, hiszen a harci helyszínt körben többen is védték, vigyázva, nehogy bárki is a céltábla közelébe tévedjen.

Az igazi májusi estét élvezve Pádár Gyula Vincétől azt is megtudhattuk, hogy szívesen eljönnének a múzeumkertbe harcolni máskor is, sőt: igazi középkori arénát hoznának létre, még több lovaggal, dobosokkal, esetleg ágyúval kísérve a harcot. A gyerekek csillogó szemét és a felnőttek boldog mosolyát látva könnyen megelőlegezhetjük nekik következő alkalommal is a bizalmat!