„Visszaszáll a magyar turulmadár”

Mintegy másfél éve tették le a  Biharfélegyházán annak az emlékműnek az alakövét, melynek makettjét már akkor megnézhettük a református templomban. Az az igazság, akkor sokan csak elsiklottunk felette, de azt hiszem, most kijelenthetjük: párját ritkítóan szép emlékművet álmodott meg Deák Árpád képzőművész, ugyanakkor elismerés illet mindenkit, aki bármilyen formában segítette annak formába öntését.

Ünnep virágvasárnap

Virágvasárnap borus, szeles idő köszöntöt Biharfélegyházára. A szél megelőzte a házigazdák szándékát, és a templomkert előtt helyett kapott kompozíció leplét alaposan megtépázta, így előtűnt a szétterjesztett szárnyú turul, csörében egy karddal. Kovács Ferenc kántor a Honfoglalás film betétdalát, az egybegyültek a Székely Himnuszt énekelték el, majd Csepei Róbert szíművész (aki a programvezető feladatát is ellátta) a Nemzeti dalt szavalta el. Csűry István megbízott püspök hirdetett igét az emlékmű előtti útelágazásban félkörben helyet foglaló vagy álló hallgatóságnak. „Virágvasárnap Jézus nem csak Jeruzsálembe vonult be, de ím, Félegyházára is megérkezett, hogy az emlékmű által begyógyítsa a sebeket, és a hozzátartozók erősebb hittel folytathassák életüket”, mondta egyebek mellett. Az emlékművet Csűry István, Szabó Ödön, a megyei RMDSZ ügyvezetője, és id.Sajti Zoltán, a helyi egyházközség gondnoka leplezte le.

45+36+13+3 név

Megható momentum volt ezt követően, hogy miközben Török Edina és Prinyi Béla egyenként felolvasta a felvésett 97 nevet, gyerekek mindegyik emlékére egy-egy piros szegfüt helyeztek az emlékmű lábához. Csepei Róbert a Szózatot szavalta el, a helyi kórus révé pedig felhangzott, hogy „...Erdély szent bércére zúgva száll,/Visszaszáll a magyar turulmadár.” Az emlékműre az első világháborúban elesett 45, a másodikban meghalt 36 személy neve, továbbá az 1944 okróber 9-én Nádudvar mellett meggyilkolt 13 levente, illetve az 1950 augusztus 1-én kivégzett 3 férfi neve van bevésve. Egy idézet pedig Ésaiás könyvéből: „De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!”

Méltó emlékhely az áldozatoknak

A leleplezés és az emlékműre vésett nevek felsorolása után ünnepi beszédek következtek. Elsőként Kelemen Zoltán alpolgármester mondott köszönetet mindazoknak, akik segítették a félegyháziakat céljuk elérésében, és Szakály Sándor történészt idézte: aki nem adja meg halottainak a végtisztességet, az nem várhatja el az utókor megbecsülését. A gondolathoz mintegy kapcsolódott Szabó Zsolt helyi lelkipásztor, aki egyebek mellett kifejtette, hogy méltóan lehet immár emlékezni azokra, kiknek sírján talán nem is nő virág – talán sírjuk sincs.

Túlélők, családtagok

Beszédet mondott még Szabó Ödön, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke, Csuzi István, az MPE vezetőségi tagja, Beke Imre és Őz Lajos, Nádudvar polgármestere illetve református lelkésze (Nádudvar mellett végeztek ki 13 félegyházi leventét 1944-ben). Szót kért és kapott továbbá Szerző Erzsébet, az egyik kivégzett levente lánya, és Kelemen Béla, akit 20 évesen társaival együtt halálra ítéltek államellenes szervezkedésért 1950-ben, de az ítéletét fegyházra változtatták. A beszédek után koszorúzás következett, melynek során nem csak elöljárók, intézményvezetők, de hosszú sorban ma már idős túlélők, és az elhunytak családtagjai járultak virágaikkal, koszorúikkal „a turul védő szárnyai alá”.

Rencz Csaba