Dóczyné Berde Amál - Merítés az életműből

A Kolozsvári Művészeti Múzeum földszínti kiállítótermében „Dóczyné Berde Amál -Merítés a az életműből” címmel rendezett kiállítást tekintheti meg a közönség.

Kifejező a tárlat címe. „ Kiállításunkat merítésnek neveztük, elismerve, hogy az életmű feltárása még zajlik, a több mint ötven évet felölelő alkotói tevékenység több időszakát esetenként csupán egy- egy alkotás fémjelez- ilyen a kiállításon szereplő, 1926 körül Párizsban készült modern Szajnapart című kép is.”

Berde Amál képi világa

Dóczyné Berde Amál nevét Nagy Imre, illetve mestere Thorma János neve mellett említik. Ennek ellenére az életművet idővel méltatlanul elfeledték- mondta Székely Sebestyén György művészettörténész, a kiállítás kurátora, a tárlat megnyitó alkalmával - feltárva e csodálatos életmű feledésbe merülésének okait. Berde Amál művészetében gyakran szerepelnek a népművészet elemei. Alkotásaiban magyar, román népviseletben öltözött egyéneket örökített meg. Még 80 éves korában is festett olyan képet, amely a népművészetből ihletődött. Ez az alkotói szemlélet a modernizmusra figyelő művészek számára nehezen volt érthető. Ilyen alkotásokat nem tekintették modernnek. Dóczyné Berde Amál jelentős életművet hozott létre. Nem volt érthető, hogy nő létére-feleség, anya, alkotóművész, pedagógus- képes ilyen jelentős életművet teremteni. Másrészt -fogalmazott a művészettörténész- a női művészetre általában a „lírai” jelzőt használták. Ellenben Dócyzné Berde Amál „ férfias, erőteljes” életművet teremtett.

„Tűzesszínű piktúra” képviselője

Dócyzné Berde Amál (1886, Kackó-1976, Kolozsvár) neves erdélyi festőművész, néprajzi író. Már kisgyermekkorában érződött, hogy vonzza a festészet. Hétéves korában az „Angyalbácsihoz” írott levelében arra kéri, hogy „hozan nekem egy szép búbát, nem kívánok sokat és ha lehet hozan egy pemzlit és szépfestékeket”. Iskolai tanulmányait Nagyenyeden kezdte, 1906-ban Kolozsváron végezte el a tanítóképzőt. Művészeti tanulmányait magániskolákban folytatta. Münchenben (1913), Kolozsváron (1915-1918), Nagybányán tanult. Nagybányán a plein- air festészettel ismerkedett meg. Thorma János és Réti István korrektúrázta munkáit. Székely Sebestyén György megjegyezte, hogy a múlt század húszas éveiben Berde Amál olyan jelentős alkotókkal találkozott, olyan helyeken is - London, Párizs, München- megfordult, ami csak most jellemző Európára. Nevét Nagy Imre és Incze János Dés mellett is lehet emlegetni. Nagyenyeden rajztanárként dolgozott, közben festett. 1913-ban volt az első egyéni kiállítása. Kiállított Kolozsváron, más erdélyi városokban, Bukarestben, külföldön is. Amint a korabeli sajtóból kitűnt, 1922-ben a kolozsvári kiállításáról a Pásztortűz egyik krónikása Berde Amált a nagybányai iskola legfiatalabb generációjának tagjaként, a „tűzesszínű piktúra” legjellegzetesebb képviselőjének nevezte.

Néprajzi írásai az Erdélyi Helikon, Pásztortűz, Keleti Újságban jelentek meg.

A 8. Kolozsvári Magyar Napok keretében rendezett „Dóczyné Berde Amál- Merítés a mélyből” című kiállítás szervezői a Házsongárd Alapítvány, a Quadro Galéria, a Kolozsvári Művészeti Múzeum, a Kincses Kolozsvár Egyesület, a KMN Egyesület. A tárlat megnyítót megelőzően a Múzeum Tonitza- termében „ Berde Mária és Dóczyné Berde Amál emlékezete” címmel konferenciát szerveztek. Berde Mária ( 1889-1949) író, költő, műfordító. Dávid Gyula irodalomtörténész, dr. Gaál György művelődéstörténész és Székely Sebestyén György művészettörténész tartottak előadást. Közreműködött Vindis Andrea színművész. Berde Amál 96 éves lánya, Gaál Ferencné Dóczy Aglent mindkét rendezvényen résztvett.

Nagy érdeklődést váltott ki a művészetet szerető közönség körében a „Berde Mária és Dóczyné Berde Amál emlékezete” című előadás és a „Dóczyné Berde Amál- Merítés az életműből” nevű kiállítás. A nagyérdemű művészi élményekkel gazdagodva távozott.

Csomafáy Ferenc