Szilágyi János operaénekes

Mindig felcsendül a taps, mikor Szilágyi János megjelenik a Kolozsvári Magyar Opera színpadán.

Ez év februárjában G. Verdi „A trubadúr” című operaelőadáson Ferrando, Luna hűbérese szerepét alakította. De nemcsak az opera színpadán, hanem a Transilvania Filharmóniában is fellépett, Bartók Béla „A kékszakállú herceg vára” című, egyfelvonásos operájának koncertszerű előadásán, a Kékszakállú szerepét játszotta. A trubadúr- előadása után megbeszéltük, hogy interjút készítek vele. Szilágyi Jánost, a Kolozsvári Magyar Opera operaénekesét, szólistáját a művészi pályájának alakulásáról, a szerepalakításról kérdeztem.

Mikor tudatosult Önben, hogy énekesi adottságai vannak?

A kolozsvári Református Kollégiumban végezte a középiskolai tanulmányait. A frissen alakult kórus tagja lett, amelynek kórusvezetője Székely Árpád zenetanár, az iskola igazgatója volt. A kórusvezető figyelmet fordított a diákjai zenei képességének fejlesztésére. A meghallgatás után, felvették a kórusba. Visszaemlékezett a középiskolás élményeire. Elmondta, hogy vékony hangon énekelt. Székely Árpád megállapította, hogy jó zenei hallása van. Diákjainak megfelelő hangtechnikát is tanított. Ott kezdődött kifejlődni a hangja. Tulajdonképen a zenei, énekesi képességét a karvezető fedezte fel, aki úgy vélte, hogy érdemes folytatni a zenei képzést, ezt a pályát. Elvitte az első kantótanárhoz. A középiskolai tanulmányai befejezése után, 19 évesen, a Magyar Opera énekkarába vették fel. Azután felvételizett a „Gheorghe Dima” Zeneakadémiára. Dolgozott az Operában, és az egyetemi tanulmányait is végezte, tehát párhuzamosan valósította meg a kettőt. Tanárai voltak: Angela Nemeș és Dan Serbac. „Tőlük tanultam mindent, ami kell az énekes szakmához.” A legfontosabb tantárgyuk a kántó volt, szent tantágynak nevezte. Harmadévesen a Kolozsvári Magyar Opera szólistája lett. Az öt év alatt, amíg párhuzamosan végezte egyetemi tanulmányait, és ugyanakkor az Opera kórusában énekelt, majd szólistaként lépett fel, a szerepek, eléggé rányomták a bélyegjüket a Zeneakadémián való jelenlétének.

Önnek mit jelent a szerep? Hogyan viszonyul hozzá?

Útközben alakul ki. Előbb zeneileg közeledek a darabhoz, barátkozom a darabbal, a szereppel, amely közben magától is formálódik. A próbafolyamat utolsó része a rendezővel való kommunikáció és a munka.

A Kékszakállú „belém nőtte magát”

A Kolozsvári Transilvania Filharmónia koncertjén Bartók Béla „A kékszakállú herceg vára” című operáját mutatták be. A színpad két oldalán, a kivetítőn román nyelven olvasható volt az opera szövege, hogy a közönség megértse. A Kékszakállút Szilágyi János, a Judit szerepét Rinat Shahom mezzoszoprán alakította. Mély átéléssel énekelték. Az előadásról Tv felvételeket is készítettek. Az opera légköréből a filharmónia világába lépett be. Amint elmondta, az előadást négy próba előzte meg. Először végig „mentek” a darabon, majd Noam Zur izraeli karmester „darabokba” szedte, közölte, hogy mit vár el, hogyan képzelte a helyzetet. Aztán a teljes darabot átvették. Az előadás napján tartották a főpróbát. A Kékszakállú- mondta Szilágyi János- „belém nőtte magát”. Annyira sokrétűen értelmezhető darab, mindenki másképp érzi, másképp gondol rá, mindenki sajátjává teszi. Ezért minden változat jó. Jó, ha hiteles a nézők számára. Az operában, elég régóta, tízen valahány éve énekeli a Kékszakállút. Az, hogy most nem rendezésben volt, az jó és meg rossz is-mondta az operaénekes. „Rendezésben az ember „szőröstől-bőrőstől” viszi az egész darabot, hangilag kell megformálni. A hangversenyen azért jó, mert jobban oda lehet figyelni a hangi megformáláshoz. Nem kell stresszelődni azért, hogy be tudok- e jól lépni kotta nélkül, amikor a darabban vagyok. Ilyen szempontból nekem kevésbé volt stresszes, mert kottával a kézben, az könnyebb. Jobban lehetett figyelni a hangi vonatkozásra. A játék lehetőségének hiánya nem zavaró, mert a zenekar rendkívül jó, és ahogy szólt ez a darab, az kárpótolt mindent.”

Nekem, mint nézőnek alkalmam volt, hogy többször hallgassam Bartók- egyfelvonásos operáját, de ilyen felfogásban, elgondolásban most láttam, hallottam először. Számomra az előadás rendkívüli élményt jelentett, nagyon tetszett.

Kékszakállú szerepe az operában

Két rendezésben, Selmeczi György és Szinetár Miklós rendezésében énekelte a Kékszakállú szerepét. Különböző dolgokat kértek, mert két különböző felfogás van. „Én mindig abból a magból indulok ki és csinálom meg a szerepet. A szívem mélyén én mégis én vagyok. Az én igazságomból indulok ki. Én vagyok a Szilágyi János, a Kékszakállú, csak azt csinálom, amit Selmeczi vagy Szinetár kér”. De attól, nem tudom meghazudtolni magam. „Ami belülről jön, azzal kitöltöm.” De attól még átadom azt az üzenetet, amit Selmeczi vagy Szinetár kíván. Ezzel sokat nem változik a darab értelmezése. Nem kértek olyant a rendezők, ami erőltetett lett volna számomra. „Nem tudnám megcsinálni, mert ellenkezne az elképzeléseimmel”. Megjegyezte, hogy a Kékszakállú szerepét tanulás közben nem igen szerette, mire megtanulta, szerelmes lett belé. „A Kékszakállú a szívem csücske.”

Főbb szerepei:

G. Puccini: Bohémélet – Colline. Pillangókisasszony – Bonzo. G. Puccini: Tosca – Angelotti. G. Puccini: Gianni Schicchi – Betto. W. A. Mozart: A varázsfuvola – Sarastro, Öreg pap. L. v. Beethoven: Fidelio – Rocco. G. Rossini: A sevillai borbély – Don Basilio

G. Donizetti: Lammermoori Lucia – Raimondo

G. Verdi: Rigoletto – Sparafucile. G. Verdi: Traviata – Grenvil doktor

G. Verdi: Falstaff – Pistola

G. Verdi: Nabucco – Baál papja, G. Verdi: Simon Boccanegra - Fiesco. Puccini: Gianni Schicchi – Simone

Bartók B.: A kékszakállú herceg vára – Kékszakállú herceg

Erkel F.: Hunyadi László – Cillei Ulrik, Erkel F.: Bánk bán – Biberach

Erkel F.: Dózsa György – Király, Erkel F.: István király – Péter, Erkel F.: Báthory Mária - Könyves Kálmán király. És tovább sorolhatnánk.

Bármit, amit műsorra tűznek, szívesen énekeli. Szeret jó akusztikájú teremben énekelni. Nem feltétlenül a nevesség szempontjából, nem arra vágyam, hogy nagy házban énekeljek. De mindig jól esik, ha jó akusztikájú a terem, akkor kellemes énekelni.

Szilágyi János operaénekest Kriza Ágnes- díjjal tüntették ki.

Mi volt az első operai főszerepe?

A basszusnak nem nagyon van főszerepe, mondhatni, nagyon kevés van. Nem is tudom, ha játszottunk olyan előadást. G. Verdi Attila című operáját játszottuk, de Attila, a hunok királya szerepét Sándor Árpád kolléga énekelte. Általában a Kékszakállúra mondhatjuk, hogy főszerep, címszerep. Vannak nagy szerepeim, de egyik sem főszerep.

A szerepalakítás során, az esetleg felmerülő problémákat, milyen belső segítséggel próbálja megoldani?

Attól függ, hogy milyen jellegű a probléma. Nem szoktam hangi kérdésekért segítséget kérni, hanem próbálom megoldani. Ha zenei gond van, akkor a karmesterrel vagy a korrepetitorral kell egyezkedni. Ha rendezési gond van, akkor a rendezővel beszéli meg. Mit szeretne a rendező, mikor ezt kérte tőle, de az számára nem világos. Mindent megbeszélnek.

Csak negatív szerepeket alakít?

Hangfaji adottságai miatt általában negatív szerepeket alakít. Igen- mondta- a gonoszt, a papot, a gonosz pap szerepét játssza. Sok pap szerepe van. Azonban fellép komikus szerepekben, musicalban vagy operettekben is. W.A. Mozart „Don Giovanni” című operában Masetto szerepében lépett fel. Lehár „Cigányszerelem” című operettben Kutula-t, a cigányvajdát alakítja, szereti a közönség. Venczel Péter- Moravetz Levente: Ali Baba és/ vagy negyven rabló című családi musicalban Abu Hasszan rablóvezért szerepét játssza. Nagyon szeretik a gyermekek. Sikerei vannak más környezetben is, tudja szórakoztatni a nagyérdeműt. Előadás alkalmával megtörténhet, hogy új elemek jelennek meg a karmester és énekes viszonyulásában. Az alkotás folyamatában az ember, különböző lelki állapotban van, ha összehangolva dolgozunk, akkor nagyon szép dolgok is születhetnek.

A ma művészének lehetősége van külföldi fellépésekre is. Külföldön milyen szerepeket játszana?

Volt néhány szerepem külföldön is. Rosszul viselem a meghallgatásokat. Olyan világban élünk, mikor el kell menni, kopogtatni kell, hogy az énekes eredményt érjen el, szerepelhessen. Én ezt nem szeretem. Elmondok egy sztorit- folytatta. Már a konzervatóriumban tudatosult bennem, hogy másként érzem magam, ha a közönségnek énekelek, vagy egy bizottságnak, amely minősít, jegyeket ad. Szerencse, hogy hamarább kerültem az Operához, mint az egyetemre. Az operai színpad otthont jelentett számomra, a közönség bizalmat, egy nagycsaládot. A közönség azért jön, hogy szórakozzon, nem, hogy ítélkezzen. Megpróbálok élményt nyújtani számukra. Lemondtam egy kicsit a nagyvilági szereplésemről. Ha esetleg meghallgatják az előadást, és meghívnak énekelni, akkor elmegyek énekelni. A meghallgatást nem szeretem. Kolozsváron is jelen vannak az impresszáriók, inkább meghallgatásokat szerveznek, és nem előadásokat hallgatnak. Meghallgatják a fiatal tehetségeket, válogatnak közülük. A fiatal művészek számára a bemutatkozást, a megnyilvánulási lehetőségeket biztosítják.

Milyen az operaénekesnek egy napja?

Otthon nem hallgat operát. Mindenféle nívós könnyűzenét szeret hallgatni. Minden műfajban lehet jó zenét találni. Szeret biliárdozni, pókerezni. Könyveket ritkán olvasok, de akkor nagyot sokat olvasok, kettőt, hármat egymás után. Ha az előadás napjáról beszélünk, akkor az én rituálém: egy hosszú alvás, kiadós ebéd, bambulás. Egész addig nem foglalkozom semmivel sem, amíg nem kezdek készülni konkrétan a munkahelyre. Amikor beállok a zuhany alá, akkor már énekelem a darabot. Aztán kezdem a felkészülést a szerepre.

Mikor érzi, hogy megfogta a közönséget?

Amikor van egyfajta csend, feszült odafigyelés. Érzi, hogy a felfigyelt a közönség a darabra. Megszületett valami, ami messzemenőleg nemcsak az enyém, hanem az egész munka, amit bele fektettünk, a munkatársaké is. Érzelmi összhang keletkezik.

Legközelebbi fellépése?

A Kolozsvári Magyar Opera, márciusi műsorában, két alkalommal is bemutatja W. A. Mozart „Don Giovanni” című operáját, amelyben a Masetto szerepét játssza. Ez nem negatív szerep. Bájos szerep. Enyhén buta parasztlegény joggal féltékeny a menyasszonyára. Selmeczi György a darab rendezője és karmestere. A rendező szerint: „Mindent egybevetve: mivel a Don Giovanni, mint kérdéskör nagyon látványosan sokoldalú, ennek a többféle kulturális kapcsolódásnak a hálózatiságát akarom felvillantani vagy legalábbis sejtetni.”

Csomafáy Ferenc