Nyesni kellene és nem csonkítani

Akkor az agyvérzés határán

voltam dühömben. Három év,

és a fa magához tért,

regenerálódott. Mivel az utóbbi

év nyarai szinte elviselhetetlenek voltak,

egyedüli pozitívum az volt, hogy a fa takarta a

fél tömbház utcai oldalát, s

ezzel megvédett bennünket a

délutáni gyilkos melegtől. Erre most

megint jöttek és megnyírtak mindent.

Hát mit mondjak, tájkép, csata

után. Tisztában vagyok azzal, hogy a

fákat nyesni kell, de nem mindegy hogyan. A

híres és szeretetre méltó

Bálint gazda valamikor beszélt a

vadhajtásokról. Igen, azokat kell

először levágni, majd jöhet a

ritkítas, de nem a csonkítas,

kivégzés. Megint várni fogunk,

két-három évet, ha még

élünk, hogy legyen takarás és

árnyék, aztán megint

kezdődjön minden előlről. Senkit nem

akarok megsérteni, de azért egy kicsit nem

ártana odafigyelni, hogy mit és hogyan

teszünk. Tisztelettel, D. István