Ez a dolga a rendőrnek?

Íme a tanulságos történet...

Átküzdve magunkat a szokásos miskolci csúcsforgalmon, vásárolni mentünk a Cora áruházba feleségemmel. A parkolóban meglepően sokan voltak. Mivel nem vagyok kimondottan kapkodós ember, így mindig teszek pár kört az autóval egy bejárathoz közeli szabad hely reményében. Persze ha ez sem jön össze, akkor hát gyaloglunk, ám ezúttal szerencsénk volt.

Egy távozó autós, éppen a bejárat előtti részen tolatott ki a helyéről, ami a mozgáskorlátozottak számára fenntartott helyek mellett volt. A szabálytalan parkolás a kellemetlen anyagi következmények miatt nem szokásom, ezért igyekeztem meggyőződni a táblán jelölt mozgássérült parkolóhelyek számáról. Ez esetben kettő azaz egy 2-es szám volt látható!

A parkolóhelyek felfestései nem látszódtak rendesen, mert a nagy zsúfoltág miatt a megszokottnál szorosabban álltak a járművek és ezáltal eltakarták. Ezt meg is jegyeztem magamban, hogy mennyire becsülendő dolog, hiszen általában ennek az ellenkezője igaz. A szememre hagyatkoztam. A bejárat irányában két gépkocsi parkolt a fenntartott helyeket elfoglalva, így nyugodt lelkiismerettel állhattam be járművemmel az első, úgymond "hivatalos" parkolóhelyre.

A gördülékeny bevásárlás után azonban kellemetlen meglepetés várt minket. A kocsink mellett egy rendőrjárőr sétált fel és alá...

Mi persze egyből arra gondoltunk, hogy valaki feltörte az autót, de korántsem erről volt szó... A lesújtó valóság az volt, hogy a rendőr minket akart megbüntetni. A kérdésre, hogy ezt valójában miért is teszi velünk nem sikerült kielégítő választ adnia.

Ami ettől a ponttól kezdve történt, úgy gondolom mindannyiunkra tartozik és súlyos társadalmi, erkölcsi kérdéseket feszeget.

A párbeszédnek nehezen nevezhető kommunikációnk először is azzal kezdődött, hogy megpróbáltam felhívni az intézkedő járőr figyelmét a táblán látható kettes szám jelentésére. Erre azzal a gyönyörű eurokonform kifejezéssel válaszolt hogy: "Hö!?"

Bár kissé meghökkentem ennek a rendkívül "értelmes" reakciónak a hallatán, jóhiszeműen mutattam a vizuális bizonyítékokra. Gondoltam, abból talán érteni fog. Nem így történt. Mivel a "tilos" zónában közvetlenül mellettünk álló jármű időközben távozott, igyekeztem felhívni a figyelmét a még ott tartózkodó és a mi autónk közötti távolság méretére. Talán egy tank is közénk fért volna, ő mégis meg volt győződve róla, hogy mi valójában a szabálytalanul parkoló második gépkocsi vagyunk.

Ekkor kezdtem kissé ideges lenni. Mit nem lehetett ezen belátni? Ott volt szabadon hagyva egy hatalmas parkolóhely. Ha a beszélgetésünk pillanatában szeretett volna beparkolni egy mozgássérült autós, gond nélkül megtehette volna! Mivel nálam volt a fényképezőm lefotóztam. Kislányos zavarában a KRESZ-ről kezdett prédikálni nekünk. Hogy "így felfestés, meg úgy felfestés." FELFESTÉS???? Milyen felfestés? Amikor odaálltunk az nem is látszódott. A mozgássérült helyeken pedig éppen 2 jármű állt. Akkor miről beszélünk?

Időközben megjött a mozgáskorlátozott parkolóban "ottmaradt" első számú jármű tulajdonosa is. Bár ő valóban "tilosban" parkolt, büntetőcéduláját megtalálva azonnal megállt és nyílvánvaló kérdéseket szegezett a járőrnek:

- Annak aki a becsületes adófizetők pénzén végzi a munkáját, nem a "valódi" bűnelkövetőket kellene üldöznie?

- Nem a betörőket, rablókat és gyilkosokat kellene elkapnia?

- Nem a gyermekeinket veszélyeztető aggresszorokat kellene rendre utasítaniuk?

- Vagy azokat akik fényes nappal, a főutcán támadnak járókelőkre?

- Akik időseket és védteleneket tartanak félelemben és rettegésben?

Mert ezt könnyű. Centiméterekért büntetni a családjukért dolgozó embereket, akiknek egyáltalán köszönhetik a bérüket. Hova vezet vajon mindez? Hova lesz a rendőrség megítélése? Meddig lehet feszíteni egy megkínzott, sokszor és sokféleképp csalódott nép idegeit? Meddig kell még a szakszerűtlen és ostoba látszat-intézkedésekkel utálatot gerjeszteni egy fontos intézmény felé?

Én nem hinném, hogy az ott parkoló emberek bármilyen büntetést érdemelnének. Ez egy demokráciában nem így működik. Intézkedjen a rendőr, ha egy mozgássérült valóban nem talál magának helyet és nem tud leparkolni. Én magam adok neki mobiltelefont! Intézkedjen a rendőr, ha valaki felszólítás ellenére sem távozik. Én magam segítek neki!  De áruházi parkolóban társadalmi problémákat szítani: gyermeki felelőtlenség! A rendőrségtől nem ezt várná az ember...

Nagyon szépen kérem azokat, akik képesek nyomást gyakorolni: ne gerjesszenek indulatokat a békés lakosság felé, mert ez hosszútávon gyötrelmekkel teli zsákutcába vezet! Mindkét oldalon.

üdvözlettel,

- Egy becsületes miskolci lakos -