Új épületszárnyakkal gyarapszik az ottományi udvarház

Újabb renoválási munkák zajlanak az ottományi udvarháznál, ezúttal a fő épület előtt és mögött dolgoznak. Az úgynevezett vizespince és a kazamata (istálló) őszre már új állapotában várja majd az érdeklődőket.A kétsoros udvarház fő és melléképülete mellé most az előtte és mögötte levő szárnyak felújításán a sor. A mítoszokat rejtő vizes pince és a korábban istállónak használt kazamata, azok az épületrészek, amelyek vélhetően őszre már el is készülnek. A vidéki turizmus fejlesztése a célja annak a pályázatnak, amely minderre a forrást biztosítja. Az eredeti tervek szerint a munkálatoknak már májusban el kellett volna kezdődniük, azonban a különféle bürokratikus labirintusokat megjárt tervek alapján, a kivitelező cég csak két hete kezdhetett neki a munkáknak. És rögtön az épülethez tartozó egyik legegzotikusabbnak számító helyszínen indult a javítás. A 133 méter hosszú vájatot általánosságban vizes pincének nevezik, ugyanis az első métereken egy pincéhez hasonlít az építmény. 30 méter után fokozatosan szűkül, egészen addig míg a látogató egy kis gyűjtőmedence előtt találja magát a sötétben. Később még tovább szűkül a járat, egészen addig, hogy már csak egy ember tud haladni a belsejében, mindezt úgy, hogy lábai alatt víz folydogál, amelynek forrása a pince belsejéig nyúlik.

Csak kézzel

A kinti kánikulában, kabátban dolgozni egy ilyen épület belső részében valóban különösnek tűnhet. Azonban ha mindezt kiegészítjük azzal, hogy a párás és sötét belső részben kiegyenesedni sem lehet, mert annyira alacsony, így már inkább hasonlít egy olyan alagútra, amit korábban menekülési útvonalként használhattak (ez teremthette meg mítoszát is). Végig téglából készült és szakaszokra osztható. A kis vízgyűjtő után méterenként van megerősítve, vélhetőleg azért, hogy így tegyék stabillá a domb aljába mélyen behúzódó járatot. A járat vége a mítosz végét is jelenti. Ugyanis nem látható rajta omlás és nem valószínű, hogy egy másik faluba vezetett volna. Az viszont a téglák elrendezéséből kivehető, hogy az építtető 133 méter után már le szerette volna azt zárni. A munkálatokat tovább bonyolítja, hogy a szűk épületbe szinte semmilyen munkagéppel nem lehet bemenni, ezért miden egyes fázist pusztán kéziszerszámokkal lehet végezni.

Földben és fölötte

Az az épületszárny, ami a köznyelvben kazamata névre hallgat, egykor istállónak használt objektum, tetején már kisebb fák nőttek, annak ellenére, hogy már jóval korábban részlegesen beomlott. Az itteni munkákat tovább nehezíti, hogy a helyreállítás során azokat a téglákat kell újra használni, amelyeket abból korábban kivettek. A felszíni munkákat tovább gyarapítva az udvarház mögött egy park készül, korabeli térképek és fényképek alapján lehetővé téve a rekonstrukciót. A tervek szerint a zöldövezeti részben padok, díszkivilágítás és erdei út színesíti azt és ezzel együtt egészíti is ki, a 17-dik századi műemlék épületet és annak környezetét.

Szűcs György