Aki akarta, jól érezhette magát a rendezvényen

Aki úgy döntött, hogy részt vesz és jól akarja érezni magát, az megtehette ezt vasárnap Érmihályfalván, a Részek Diadalán, mely a szervezők ígéretének megfelelően sok meglepetést tartogatott. Az, hogy ebben a formában van-e igény a rendezvényre, a következő esztendő fogja eldönteni.

Az érmihályfalvi önkormányzat 2013-ban szervezte meg először a városrészek egymás közötti politikamentes, játékos, családias, közösségépítő versengését, a Részek Viadalát, melynek neve idén Részek Diadalára szelídült. Ahogyan arról már beszámoltunk, Nyakó József polgármester szerint a változtatásra azért volt szükség, mert többen kifogásolták a versenyek lebonyolítását, a feszültségek kiküszöbölésére pedig inkább a szórakozásra, a közösség-építésre akarták a hangsúlyt fektetni. Ezt mondta el vasárnap délelőtti rövid megnyitóbeszédében is, amikor a szokásosnál kevesebb résztvevőt köszönthetett a Gödör rendezvényház udvarán, miközben a csapatok sátrainál már megkezdődött a főzés. A Boros Emőke, Szabó János, Balogh Béla (Dodó) műsorvezető-trió vette át ezek után a szót, mindjárt egy "helytörténeti eseményt" konferálva fel: a szerény létszámú Bank utca csapatával "testvérváros-részi szerződést" kötött a Nagyújváros csapata, Kis Csaba és Pap László egy évre írta alá a paktumot (melynek záradékait ennek ellenére a politikai szokásoknak megfelelően 30 évre titkosították).

Próbatételek

Ezek után a lila és kék zászlók egy sátornál lengtek, a többi csapat (Morgó-Tábla - zöld, Derík - sárga, Százhold - piros, Dihenes - narancs, Kisújváros - fehér) szomszédságában. A jókedvű alaphang leütése után a Borbély-Simon Andrea és Csaba, Gheri Judit, Bibart-Nagy Timea és Szilágyi Andrea szervezők kitalálta próbáknak kellett megfelelni: volt pálinkaivás (ellenfél csapattagok egymást itatták), íjászat (amit egyébként egész nap lehetett gyakorolni Szabó Árpád hagyományőrzőnek köszönhetően), almaszedés vízből csak szájjal, pénzhalászat harisnyából, vízzel töltött lufik dobálása, lufistánc, lekvárevés, de jutalmazták a nagycsaládosokat (Lunczer, Bánházi, Diószegi), kellett rövid kulturális műsort rögtönözni és verset írni a paszulyhoz. Hogy miért éppen hozzá? Mert közös kötelező feladat volt minden csapatnak egy kolbászos paszulyt főzni, melyeket később a csapatkapitányok minősítettek, s melyek elfogyasztása után különösen jól ment a már említett lekvárevő verseny...

Helyi csoportok

A próbákon nem volt zsűrizés (a résztvevők olyan sapkákat kaptak jutalmul, melyek a májusi, 25. Nyíló Akác Napokra készültek), közöttük pedig színpadra léptek a helyi Apró Lábak és Fürge Lábak néptánccsoportok, a Silver Wings Egyesület moderntánc-csoportjai, illetve a Playtime együttes. Végül természetesen minden csapat kapott egy-egy oklevelet: a Bank utca lett a legegyüttműködőbb, a Morgó Tábla a legmuzikálisabb, a Derík a legkreatívabb, a Százhold a legfényesebb, a Dihenes a legnépiesebb, a Kisújváros a legcsaládiasabb, a Nagyújváros a legféktelenebb csapat. Aki ott volt az egész napos rendezvényen, az igen jól érezhette magát, ha akarta, azt pedig, hogy ebben a formában van-e igény a rendezvényre, a következő esztendő fogja eldönteni.

Rencz Csaba