Isten veled, Bodoni Dombi István!

Az élesdi magyar közösség egyik meghatározó személyisége volt: népszerű, kedves, egyéni humorú, megbízható, akire lehetett számítani, s akinek mindig volt egy jó szava mindenkihez. Véleményét sohasem rejtette véka alá, sokszínűsége és közvetlensége, életkedve és vidámsága magával ragadta a körülötte levőket.

Minden felkért „szerepében” jól és maradandót teljesített: a helyi újság, az Élesdi hírvivő szerkesztőjeként a legtöbbször saját kutatásait közölte, könyvtáros múltjának hozadéka volt ez a szenvedélyesség; szakmai és fizikai segítséget nyújtott fotó-, festmény- és más jellegű kiállítások szervezésében; kisbíróként évek hosszú sora alatt hívogatta a szüreti bálba városunk lakóit; az RMDSZ valamennyi rendezvényének egyik motorja volt, aki ha kellett sepregetett, széket pakolt, mosogatott, gulyást főzött, belépőjegyet árult, verset mondott, rendbe tette a szövetség könyvtárát, kupagyűjteményét… de tudott magával ragadó, hitet adó ünnepi beszédeket is mondani. Angolt oktatott sokunknak, rajongtunk egyedi stílusáért. Amikor találkoztam vele mindig megkérdezte: „Helló Tancsi! Mit csinálnak a gyerkőcök?” S ha „panaszkodni” mertem, csak bólogatott, majd széles vigyorral széttárta karjait, s ellátott a „szokásos” pedagógusi tanácsával: „Csak lazán! Hiszen szeretnek téged… Ez a legfontosabb”.

1997-ben a helyi RMDSZ elnökévé választják, több évig volt tanácsos, vezetőségi tag, választmányi tag, küldött. 2017. március 10-én egy, az RMDSZ Nőszervezete által szervezett sütiversenyen vett részt. Hazafelé tartott, amikor az esti órákban egy nagy sebességgel közlekedő autó a gyalogátkelőn halálosan elgázolta.

Szerette az életet, a családját, szeretett mulatni, énekelni. Emlékét megőrizzük! Pihenése legyen áldott!

Isten veled, Bodó, a viszontlátásra!

Ciavoiné Létai Andrea

*

1949. április 4-én született Marosvásárhelyen. A Bolyai-Pápiu iskolában érettségizett, tanulmányait a helyi Színművészeti Főiskolán folytatta, majd elvégezte a Pegdagógiai Főiskolát is.

1973-ban házasságot kötött Marosvásárhelyen doktor Dombi Mártával, 25 évesen születik meg első fia, István.

Borszegre kanyarodik életútja, ahova családjával költözik. Onnan 1974-ben Feketeerdőre viszi a sors, ahol megszületik második fia, Zsolt. Feketeerdőn, több évig, klub-igazgatóként dolgozik.

1978-ban az élesdi ipari líceum bentlakásában pedagógusként dolgozik 1996-ig, majd a ROMCIM gyár alkalmazza könyvtárosként.

1997-ben megalakítja a fiatal festőket, szobrászokat s más művészeket tömörítő Élesdi Művésztelepet. Annak alkotói minden évben az Ő lelkes szervezőmunkájának köszönhetően egy hónapot töltenek Élesden.

2000-ben megszületik első unokája, István, rá 4 évre Kinga. 2009-ben Bori, 7 éve pedig Rozi, a legkisebb.