Önkéntesek találkozója volt Ottományban

Önkéntes tűzoltóknak tartottak képzést nemrégiban Ottományban. A résztvevők Csóka Károlytól, a Békés megyei Tűzoltó Szövetség elnökétől tudtak meg hasznos információkat.

Bizonyára hallottak már olyan gyerekről, akitől, ha megkérdezték, hogy mi szeretne lenni, ha majd fenőtt lesz, akkor azt válaszolta, hogy tűzoltó (meg mozdonyvezető, rendőr vagy katona).  És vannak olyan felnőttek, akik egy meglévő szakma mellé vállalják az önkéntességet, ezen belül is az önkéntes tűzoltóságot, szolgálatot. A pénz ebben az esetben nem lehet motiváció.

Az elmúlt szombaton Ottományban a magyarországi önkéntesek vezetője és néhány hivatásos tűzoltó tartott – főleg – elméleti képzést helybéli és környékbeli önkénteseknek. Erre Székelyhídról, Szalacsról, Szilágyperecsenből és Bogyoszlóból is érkeztek hallgatók. A Komáromi Kúriában tartott előadást Horváth Béla szalacsi polgármester kezdte, aki az önkéntességről beszélt, úgy általánosságban. Kiemelte, hogy ismerve a szalacsi önkéntes tűzoltóegylet tagjait elmondhatni róluk, hogy a „szívük a helyén van”, mivel saját testi épségüket téve kockára próbálnak segíteni másokon. Ehhez a hivatal részéről, évről évre megújúló felszerlést vagy éppen újjáépített bázist kapnak.

„Korábban egy család volt”

Ezt már Csóka Károly, a Békés megyei Tűzoltó Szövetség elnöke  mondta, aki éppen 40 éve állt be az önkéntesek táborába. Mint mondta, 25 évvel ezelőtt voluntőr és hivatásos tűzoltó egy családot alkotott. Átszervezések következtek és tűzoltónak lenni munkahely és megélhetés lett. Így már nem feltétlenül tekintenek rájuk úgy, mint egy nagyobb család részére. Csoporton belül viszont továbbra is megvan a bizalom és összetartás. A megyei önkéntesek vezetője arról is beszélt, hogy számos határon túli „élő”, működő kapcsolatuk van, ugyanis újabban a határ már nem akadály. Így lehet az, hogy Erdély más részein, Kárpátalján és Szerbia magyar lakta vidékein is sok kollégával tartják a kapcsolatot, találkoznak és szakmai fórumokat tartanak közösen. Ez a klubb bővül valószínüleg a szalacsiakkal. Ugyanis idén már másodjára találkoztak az önkéntes egylet tagjai, ezúttal Ottományban, míg nyáron a Balaton partján, amikor a magyarországi volutőr társaság látta vendégül a mostani házigazdákat.

Előadások, érdekességek

Az előadások nagyrészt a magyarországi önkéntesek szervezeti egységeiről szóltak, annak múltjáról és általában jogi státuszukról. Itt hangzott el, hogy adott önkormányzat, milyen támogatásban tudja részesíteni az önkénteseit, illetve milyen állami forrásokra, milyen feltételek mentén lehet pályázni. Az már a gyakorlati rész során derült ki, hogy mit is kell tenni, akkor, ha égő házban gázpalackot találnak. Ugyanis a kesztyűvel védett kézzel nem lehet lemérni a palack hőjét, nem lehet megállapítani azt, hogy most inkább futni kell-e vagy azt kivinni a lángoló épületből. Csóka erre azt mondta: a védőkesztyűt ilyenkor is célszerű használni. A gázzal töltött palack - ha az még nem izzik – hőfokát ilyenkor jobb egy kisebb irányított vízsugárral megállapítani. Ha arról gyorsan elpárolog a fröcskölt víz, akkor már nem biztos, hogy érdemes kockáztatni a kiemelésével.

Személyes történetek

Az eseménynél nincs beszélgetés, majd csak utána. Ez volt az első válasz arra, hogy miként dolgozzák fel azokat a helyzeteket, amiket az átlag ember csak másodkézből hall. Csóka Károly elmondása alapján az egyik legmélyebben beivódott eset számára az volt, amikor egy olyan anyát és gyerekét kellett kihúzniuk a Körösből, akit az önkétesek személyesen is ismertek. Egy szerencsésebbnek mondható történet pedig a beregi árvízhez kapcsolódott, amikor a felázott épületből a tulajdonos kérésére egy szekrényt kellett kicipelniük. Miután ezzel végeztek a ház fala le is omlott, ugyanis a szekrény tartotta azt még a helyén. Hogy ezeket az eseteket miként dolgozzák fel és kikkel is beszélik meg vagy ki, arról nem tudunk meg sokat. A rendszeres összejövetelekhez és az élő kapcsolatokhoz azonban ragaszkodnak.

Szűcs György