Életútja mindenki számára példaértékű: elment Viki bácsi

Hegyessy Viktor, Viki bácsi, a Székelyhídi „Petőfi Sándor” Elméleti Líceum nyugalmazott igazgatója, volt testnevelő tanár, Székelyhíd város díszpolgára életének 69. évében elhunyt.Rendkívül gazdag életútját nem könnyű áttekinteni, szinte lehetetlen életének és szakmai tevékenységének minden egyes momentumát felidézni.

Élete 1948. március 8-án kezdődött a Kolozs megyei Bánffyhunyadon. Szász és székely felmenőktől származó édesapja, a kalotaszegi Bánffyhunyadon találta meg élete párját, így fiuk, az ifjabb Viktor is ott született, majd egészen fiatal gyermekkorában családjával Székelyhídra került. Fiatalként két dolog érdekelte igazán: a sport, ami meghatározta későbbi életét, valamint az olvasás, a könyvek szeretete. 1966-ban érettségizett Székelyhídon, innen előbb saját elhatározásból kereskedelmi tengerészetet szeretett volna tanulni, azonban szülei tanácsára végül ezt az ötletet felváltotta az orvosi egyetem. Az orvosi egyetemből végül két év katonaság lett Piteşti-Slatina–Câmpulung sorrendben. Tornatanárának javaslatára jelentkezett a bukaresti testnevelési főiskolára, s 1969-ben felvételt nyert, 1200 jelentkező közül huszonharmadikként jutott be, ösztöndíjjal, így édesapja nyomdokait követve, maga is tanár lett.

A főiskola befejezése után 1973-tól tanított. Victor Tibacu nevű egyetemi tanárának a közreműködésével került Székelyhídra. Itt kezdődött és itt is fejeződött be pályafutása. Testnevelő tanárként és a sport iránti szeretetéből fakadóan mindig is elkötelezett híve volt annak, hogy a fiatal generáció a lehető legtöbbet mozogjon. Osztályai számára rendszeresen szervezett kirándulásokat, ahol az akkori rendszer kereteiből kilépve a tanári tudáson túl, emberi értékekre is megtanította diákjait. 1994-től igazgatóhelyettes, majd kollégáinak nógatására, 1997. június 1-től elvállalta a líceum igazgatását. Akkor úgy gondolta, áthidaló megoldásként vállalja a tisztséget, de végül ott ragadt nyugdíjazásáig. Igazgatóságának évei alatt a következőket sikerült tennie a székelyhídi tanintézmény érdekében: felújíttatta a felsővárosi iskola épületét, ahol 1–4. osztályos diákok tanulhattak. Megújult a kágyai iskola felső, majd alsó épülete, központi fűtéssel bővült a központi 5–8-as iskola. Női kézilabdásaival a megye legjobb csapatai közé kerültek. Informatika labort, majd később, tanári karának önkéntességével internetklubot hozott létre az iskola épületében, a megyében elsőként. Végül, de nem utolsósorban igazgatóságának évei alatt épült fel az új iskola is. Mindezen tevékenységeiért 2011-ben megkapta a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének kitüntetését, az Ezüstgyopár-díjat.

Olyan igazgató volt, aki jobban örült, ha diákjai Viki bácsinak szólították, és nem igazgató úrnak.

A tanítást nem adta fel

Négy évtizedes pedagógusi pálya után, 2013-ban vonult nyugdíjba. Volt diákjai, a tanári kar, a végzős diákok és mindenki, aki akkor jelen volt meghatódva figyelte, ahogy volt tanítványa, majd későbbi tanártársa búcsúztatta őt szeretett iskolájától. Akkor ugyan elköszönt az igazgatói széktől, de a tanítást nem adta fel. Heti pár órában 1–4. osztályos kisiskolásokkal foglalkozott tovább.

A fiatalokkal mindig sikerült szót értenie, a régi drákói szigort éppúgy elvetette, ahogyan a manapság tapasztalható túlzott liberalizmust is. Hitte, hogy a pedagógus kisugárzása, habitusa a döntő, ettől függ, hatékony-e az a nevelőmunka, amire vállalkozott.

Viki bácsi alakja mindig ott lebegett az iskola körül. Szerénysége, tenni akarása, fáradhatatlan lendülete, önzetlen segítő készsége példa értékű volt. Egyesek szerint szigorú, mások szerint következetes, elvszerű, a tanulókat partnerként tisztelő, ám emellett magas elvárásokat támasztó oktató volt, akitől sokat lehetett tanulni.

2014 nyarán, amikor megtudta, hogy Székelyhíd város önkormányzata díszpolgári címmel tünteti ki, a maga szerény megjelenésével és viselkedésével közölte, hogy nem érti, miért éri ez a megtisztelő cím. Hát, ezért Viki bácsi, pont ezért!

Senki sem volt a városban, aki elvitatta volna tőle ezt a címet, épp ezért is ért mindenkit váratlanul a hír, hogy a férj, apa, nagyapa és mindenki kedvenc testnevelő tanára beteg lett. Sokan talán el sem hitték, bár jelként hatott mindenkire, hogy az azelőtt vidáman köztünk járó Viki bácsit már nem lehet látni Székelyhíd utcáin. Bár küzdött a hónapokig tartó kegyetlen betegség ellen, 2016. augusztus 14-én végleg feladta a harcot.

Viki bácsi, életutad és emléked mindenki számára példaértékű. Kivételes ember voltál, kivételes erényekkel.

Nyugodj békében!