"Együtt kulcsolódjon imára a kezünk"

Tizennyolc fiatal elsőáldozott vasárnap délben Érsemjénben.

A hőmérők higanyszála még árnyékban is jóval fentebb kúszott a 30 Celsius foknál vasárnap délben, amikor az érsemjéni római katolikus plébánia udvarán sorba álltak az elsőáldozók, 11 leány és 7 fiú, hogy bevonuljanak az ünnepi szentmisére. "Apukák, anyukák, nagyok és gyerekek, / Szeressétek velünk Jézust, Istenünket", szavalták a gyerekek az elsőáldozók templomba lépésére szóló verset, és a továbbiak is ennek, vagyis a Jézussal történő első találkozás, illetve a családnak a további lelki gondozásukban betöltendő szerepének jegyében történtek. Miután minden szülő Nagy János tisztelendő előmondott szövegével megáldotta saját gyerekét, a lelkész rendhagyó szentbeszédet mondott. A formabontás, divatos szóval élve, az interaktivitásban állt, ugyanis maguk az elsőáldozók is bekapcsolódtak a prédikációba, felelgetve a tisztelendő kérdéseire, melyből kitűnt, tudják, mi az oltáriszentség, ki Isten, stb., vagyis felkészültek a szentség vételére.

A közösség ünnepe

Az elsőáldozás nem csak a gyereknek, de a szülőnek, és az egész egyházközségnek ünnep, mondta egyebek mellett Nagy János, felhíva a figyelmet: a felnőttek továbbra se feledkezzenek meg a gyerekek lelki neveléséről. A keresztségi fogadalom megújítása után előbb a gyerekek, utánuk szüleik járultak szentáldozáshoz, majd az ünnepeltek énekei és versei következtek (utóbbiak egyikéből való a címbeli idézet). Az ünnepi szentmise végén Nagy János köszönetet mondott az ünnepség megszervezésében és megtartásában segédkezőknek, köztük Husztig Róbert érmihályfalvi segédlelkésznek, illetve a szomszéd egyházközség Jubilate Deo kórusa tagjainak, továbbá emléklapokat, imakönyveket adott át a gyerekeknek, akiket szeretetvendégség várt a plébánia udvarán.

Rencz Csaba