A rombolás magyar ötlet - de hol tartunk most?

Azt hitte Ön is, hogy a falurombolást nagyjából a szovjetek alapötletére, vagy egyetértésével Ceausescu találta ki a mi térségünkben? Én is azt hittem. Merőben más adalékkal jött viszont Váradra egy kutató. A Partiumi Területi Kutatások Intézete szervezésében tartott ra, Városfejlődés Kelet-Közép- és Délkelet Európában címmel.

Azért néznek ki a városaink (is) úgy, ahogy - azaz enyhén szólva eklektikusak, szedett-vedettek minden szempontból -, mert a fejlődésükben állandó megszakítások, durva változások voltak. Ezt is elmondta egy magyarországi szakértő Váradon - de ennél durvábbat is. Az apropót az az előadás adta, amelyet a PKE-n tartottak, és amelynek  címe Városfejlődés Kelet-Közép- és Délkelet Európában volt.  A moderátor, Szilágyi Ferenc (igazgató, Partiumi Területi Kutatások Intézete) meghívottai magyarországi szakintézményeket képviseltek.

Magyar "szabadalom"

A visegrádi országok városhálózatának fejlődése a rendszerváltástól napjainkig címmel tartott előadást Hajdú Zoltán (Pécs), az MTA doktora, tudományos tanácsadó, MTA KRTK Regionális Kutatások Intézete. Ő volt az, aki elmondta: a történelmi hányattatások során folyamatosság és megszakítások korszakai követték egymást a települések fejlődésében is, arculati, népességi és minden más szempontból is. Hozzátette: "nem biztos, hogy bocsánatos bűn, de az államszocialista rendszerek faluellenességének a gyökereit nálunk is kell keresni, a falurombolások ötlete magyarországi ötlet volt". Mint kifejtette, a kommunista vezetők a korszak legsötétebb diktatúrájának idején, azaz az ötvenes években ötlötték ki ezt. Mégpedig az előadó szerint 1951 decemberében egy titkos határozat formájában született meg a döntés Magyarországon, elsőként a régióban. (Az persze már más kérdés, hogy Ceausescu nem feltétlenül tőlük vette át, hiszen maga is ezt a vonalat képviselte, és a vonatkozó romániai téboly egyébként is a nyolcvanas években tetőzött - a szerző megj.) Magyarországon végül nem valósult meg a falurombolás, az előadó szerint azonban egy oka volt, mégpedig gazdasági: nem lett volna hova költöztetni a falvakban lakókat. Manapság egyébként az úgynevezett visegrádi országokban a lakosság 63%-a városlakó. Egy ezt követő előadáson aztán elhangzott: különbség van azért az itteni és a nyugati városiasodás között, mégpedig nagy. Itt ugyanis főleg városon szeretnek lakni a gazdagabbak, ott nem. És itt a vidék szegényebb, ott egyáltalán nem.

Érdekes szakaszok

Rechnitzer János (Győr), egyetemi professzor (Széchenyi István Egyetem), az MTA doktora, a Magyar Regionálistudományi Társaság elnöke amagyar városfejlődés 1989 utáni irányait prezentálta ezt követően a PKE-n. Ez szakaszolható. 1989-1990-ben volt az átállás és az  új önkormányzati törvény korszaka. 1993-2006 közöttre már a városhálózat 45-50 érdemleges, közepes és kisvárosra épült az anyaországban, ugyanakkor a többi kisváros funkcióhiányos, spontán kijelölésű és gyenge térségszervezésű. 2006-2010 a legutóbbi feldolgozott korszak - ezt fejlődés is jellemzi, de az is, hogy az új városi elitek város-önképe primitív, keveset tudnak a saját településeikről, illetve a közeli más nagy városokat (az előadó példái szerint Bécs és Pozsony) nem "fogyasztják", inkább a Karib-szigetekre mennek.

Szintén mai gond, hogy a város és a vidék nem kommunikál közigazgatásilag, mert "minden  polgármester csak a tábláig gondolkodik". Pedig nemhogy településközi, de államközi a jövő fejlesztése az előadó szerint. Úgy véli, mehetnek magyarországiak is temesvári reptérre, hadd fejlődjön az, nem kell rögtön mellé egy magyarországi is, és jöhetnek romániaiak is mondjuk Hajdúszoboszlóra fürödni, nem kell mindenáron a határ másik oldalán is ellenpólust létrehozni. Szerinte "nem lehet egy országot szigetként , külön fejleszteni, településenként sem, hanem igenis összefüggő a tér, Európában meg főleg az, és a mi térségünkben is".

Balkáni törések

Zárásként Rácz Szilárd (Pécs), MTA KRTK Regionális Kutatások Intézetének tudományos titkára, A Magyar Regionálistudományi Társaság titkára A délkelet-európai városhálózat változási tendenciái a rendszerváltozásoktól napjainkig címmel értekezett. Azaz a Balkánról beszélt. Mint mondta, a Balkánnál mindig megállt a fejlődés, az mindig periféria volt. A városhálózatok fejlődését e térségben az befolyásolta erősen, hogy folyamatosan változott az államberendezkedés, a törekvések, célok, és emiatt a városok fejlődése sem volt töretlen, sőt. Ami a mát illeti, szerinte a Balkán most egy újabb dezintegrációs korszak csúcsán van. Tehát épp lecsengőben kezd lenni egy széteséses időszak. Hogy lesz-e egyhamar újabb integrációs periódus, az szerinte kérdéses.

Konkrét példák

A kommunizmus lazulása, majd bukása után és a kilencvenes években a városok fejlődését a centrum funkció határozta meg, míg utána, ma is leginkább az innováció. Rechnitzer János győri egyetemi professzor, az MTA doktora mondta ezt váradi előadásában. Majd érdekes ábrát is, magyarországi példákkal. Összesítésük szerint ugyanis például Szeged és Szolnok ma leszakadó város, Békéscsaba és Miskolc vesztes, míg Győr és Eger a nyertesek között van, és a felzárkózók között olyanokat találunk, mint Pécs és Debrecen. (Értelemszerűen a magyarországi előadóknak itteni kimutatásaik nincsenek.) Mint hozzátette, ezen összesítésük tudományos alapú, de a politikusokból a mai napig elégedetlenséget vált ki. Így fogalmazott: "még most is hívnak, kapjuk a telefonhívásokat polgármesterektől, hogy az én meg az én városom miért a leszakadók és a vesztesek között van – de hát ez ilyen"...

Szeghalmi Örs