Kapaszkodók lemaradóknak

Egyrészt, örülök, ha kicsit komolyabban veszik a leszázalékolást. Hisz a rendszerváltást követően rengetegen menekültek, használták ki (jogosan vagy jog nélkül) a betegség adta lehetőségeket. S bizony sokakat irritált, amikor egy csökkent munkaképességű ember szántott, vagy éppen falat rakott.

Másrészt meg, ott bujkál bennem a félsz. Elhasználódtunk, az utóbbi években még jobban, mint előtte. Alig van olyan munkaerő, akit ne kínozna valamilyen nyavalya. Egyiket kevésbé, másikat jobban. Nem elég a fizikai próbatétel, az idegrendszert ért stressz is „jó munkát tud végezni”. A rokkantság pedig fokozatosan kebelezi be az egyént.

Kell tehát a rend, az ésszerűség, az átláthatóság! Aki bír, aki meggyógyult, kerüljön vissza a körforgásba, hisz így is sokat kell eltartani az aktív keresőknek. Akinek meg nem nő ki a lába, emészti a vissza nem téríthető „kórság”, kapja meg a biztonságot jelentő ellátást.

Csakhogy azt is tudom, semmi sem ilyen egyszerű. Különben is rengeteg előttünk az olyan példa, amikor a jó szándék kövei a pokolba vezető útban szolgáltak. Csak remélni lehet, hogy nem lesznek kiskapuk, nem lesz lehetőség huncutságra. S ami még elbizonytalanít egy kicsit: hogy lesz ezeknek az embereknek munkája, hisz még az egészségesek is kötélen táncolnak?
Olvassa el a szerző blogját is, az öreghalász-t!

Kapcsolódó cikkek:

• Változik a leszázalékolás rendszere
• Rokkantsági nyugdíjrendszer