Hőemelkedés

Érdekes felmérést végzett az Ipsos harmincnégy országban. A közvélemény-kutató szervezet arra volt kíváncsi, hogy a földkerekség különböző pontjain az emberek mennyire várják a vasárnap kezdődő labdarúgó-világbajnokságot. Ez normális esetben nem lenne kérdés, ám a mostani nem normális, talán elég csak a szokatlan novemberi időpontra utalni. A világbajnokság itt, Európában a nyárhoz tartozik hozzá, a hangulatos sörkertekhez, a szurkolói falvakhoz, a nagy közös meccsnézések élményéhez.

A felmérés szerint az arab világot, Ázsiát és Dél-Amerikát rendkívüli módon izgatja a világ legnézettebb sport­eseménye, az első különösen érthető, hiszen a térség egyik országa először lehet házigazda a világbajnokságok történetében. Ázsia is rendben van a helyszín közelsége és a sportág egyre növekvő népszerűsége miatt, és Dél-Amerika is könnyen megérthető. A kontinens húsz éve nem ünnepelhetett aranyérmet, most viszont Brazíliát és Argentínát, ezt a két hatalmas országot is a legnagyobb esélyesek közé sorolják.

Feltűnő, hogy bár Olaszország ki sem jutott Katarba, a lakosainak több mint a fele tervezi, hogy rendszeresen követi majd a vb-t, ugyanakkor a résztvevő Kanadában, Hollandiában és Belgiumban igen csak visszafogott az érdeklődés. Összességében a megkérdezett harmincnégy országban átlagosan 55 százalék tartja majd rajta a szemét az eseményeken, ami egészen jó érték.

De van más adat is, ami ezt bizonyítja: a televíziós nézettség a többi országban átlagosan 41, nálunk csupán 22 százalékra várható, interneten ugyanez a számpár 20 és 8. Egyben viszont nincs különbség: szerte a földgolyón csak kevesen, a legnagyobb rajongók tervezik, hogy akár munkanapot is kihagynának kimondottan egy-egy mérkőzés kedvéért.

Nyilván sok oka van annak, hogy ilyen gyenge „eredményt” produkáltunk mi, magyarok. A szomszédban háború dúl, nyakunkon az infláció és az energiaválság, a borongós, hideg idő sem a vb-t juttatja az eszünkbe, közelednek az ünnepek, és ehhez még hozzájön, hogy a világbajnokság már harminchat éve nem a mi versenyünk, még csak a közelébe sem kerültünk 1986 óta. És ez így együtt alighanem sok. Nyilván mindenki a maga környezetének a tanúja, más a futball-láz egy kis faluban és a nagyvárosban, ám más visszajelzések is arról árulkodnak, hogy ami most van, legfeljebb hőemelkedésnek nevezhető.

De ki tudja: hátha evés közben ezúttal is megjön az étvágy.