Fejben

Régi igazság, hogy a győzelmet nem kell magyarázni. Az élet megy tovább, egymást követik a mérkőzések, és rövid idő múltán már csak a tény marad: sikert arattál vagy sem. Így lesz a Ferencváros esetében is, és amikor majd az Európa-liga csoportmeccsei zajlanak már, a kutyát sem fogja érdekelni, mi és hogyan történt a selejtezőkben. Nem jött össze a Bajnokok Ligája, de a második számú kontinentális sorozat igen, igazságtalanságról sem beszélhetünk, mert a magyar bajnoknak itt is van a helye, ez az ő szintje. Ugyanez igaz a Mol Fehérvárra is, amely kis szerencsével – a playoffban könnyebb sorsolással – az idén talán eljuthatott volna az Európa-konferencialiga csoportkörébe, ám egyelőre még nem érett rá meg maradéktalanul.

Erre éppen két játékosa világított rá. Fiola Attila azon dühöngött, hogy csak kétgólos hátrányban kezdtek el futballozni, addig be voltak tojva, és ami a legrosszabb: két olyan gólt kaptak, amelyeket elkerülhettek volna, ha fejben rendben vannak. Kovács Dániel pedig ezt mondta a Kölntől elszenvedett hazai 3–0-s vereség után: „Az NB I-ben nem vagyunk rákényszerülve ilyen tempóra.” Mintha bárki is tiltaná a nagyobb tempót, büntetés járna az agresszív védekezésért és a gyors játékért, de ezt most hagyjuk, kanyarodjunk vissza oda, ahol Fiola Attilától elváltunk, a fejhez.

A legtalálóbb a Magyar Nemzet tudósításának a címe: „A Fradinak nem volt kedve focizni Írországban, ki is kapott a Shamrocktól”. Nem a vereség a gond, az mindig benne van a pakliban, ám a hozzáállás, amit láthattunk a magyar bajnoktól, az tiszteletlenség a klubbal, a szurkolókkal, a futballal és minden olyan emberrel szemben, aki munkából él.

Sztanyiszlav Csercseszov vezetőedző a csalódottsága mellett mentségként felhozta, hogy négygólos előny után nehéz összpontosítani, de erre csak azt lehet felelni, hogy ennyi pénzért oldják meg. Ráadásul feladták a magas labdát azoknak, akik lelketlennek nevezik a mai zsoldosvilágot, hiszen a Ferencváros kezdőjében egyetlen magyar mezőnyjátékos sem volt, elméletileg kőkemény profi légiósok bizonyultak mentálisan amatőrnek. Mert az amatőr megengedheti magának, hogy nincs kedve focizni, ám a Fradi labdarúgói nem szabadidős tevékenységet folytatnak a pályán. Nézzenek körül a világban, lássák is, hogy mi zajlik ott manapság, és legyenek hálásak a sorsuknak! És persze focizzanak!