Magyar valóság

„A híres magyar márka már nem is annyira magyar”, sokkal inkább „orosz vezetés alatt álló futballzsoldosok gyülekezete”. Ezt a szlovák sajtóban olvashattuk, miután kiderült, a Ferencváros 5-1-re kiütötte a kazah Tobolt a Bajnokok Ligája selejtezőjében, és a Grúziában nagy fordulattal továbbjutott Slovan Bratislava lesz az ellenfele a következő körben. Az idézett mondatok természetesen a magyar bajnokra vonatkoznak, amelyben kétségtelen, hogy enyhén szólva sem hemzsegtek a magyar labdarúgók: Dibusz – Wingo, S. Mmaee, Kovacevic (Knoester, 82.), Civic – Laidouni, Zachariassen (Mer­cier, 83.), Esiti (Loncar, 75.) – Tokmac (Auzqui, 68.), F. Boli (Bassey, 68.), A. Traoré.

Dibusz Dénes volt tehát az egyetlen honfitársunk ezen a diadalmas estén a Fradiban,

amiben tényleg van némi lehangoló, hiszen mégiscsak büszkébben dagadna a mellünk, ha a csapatnak a zömét magyarok alkotnák. Például úgy, mint 1995. november 1-jén, a BL csoportkörében a Real Madrid ellen történt, amikor a zöldek ezzel az együttessel játszottak 1-1-et az Üllői úton: Hajdú – Hrutka, Telek, Kuznyecov, Keller – Páling, Nyilas, Albert (Nagy Zs. 46.), Lisztes – Kopunovics (Zavadszky 80.), Kuntics (Vincze O. 89.).

Azóta persze eltelt huszonhét év, a világ és a világ futballja is megváltozott, ráadásul a tények igazat adnak a szlovák újság állításának, ez a futballzsoldosok gyülekezete minősítés mégis bántóan igazságtalan. Elsősorban azokra a légiósokra nézve, akik szerdán este anyait-apait beleadva hajtottak a Fradiért, örömöt okoztak a klub szurkolóinak, azaz becsülettel tették a dolgukat, megdolgoztak a pénzükért, ha úgy tetszik, a zsoldjukért. Arról nem is szólva, hogy ha az érintetteket, azaz az említett szurkolókat nem zavarja a zöld-fehér mezben feszítő és győzelmeket szállító fiatalemberek állampolgársága, akkor egy ilyen vitába nemigen lehet beszállni a siker reményével.

Ez a megfogalmazás ráadásul álságos is, hiszen a Slovan Bratislava keretében ugyanúgy huszonkét légióst találunk, mint a Ferencvároséban. Az igaz, hogy szerdán a Slovanban négy szlovák labdarúgó szerepelt, és összességében valamivel több percet kapnak a hazai játékosok a pozsonyiaknál, mint a Fradiban, de a szlovák bajnok is döntő részt külföldiekre épít. Szóval okkal eltűnődhetünk azon, hogy milyen jó lenne magyar játékosoknak kiszurkolni a BL csoportkörét, és a mai Ferencváros kezdőjében is lenne hét saját nevelésű futballista, mint volt ’95-ben, de sok értelme nincsen. Ez most a valóság – ha tetszik, ha nem.