Hallgassa élőben!
2021. 09. 04. 06:30 | jegyzet@mediaworks.hu

Fájt a vereség az angoloktól, nem véletlen, hogy Marco Rossi azt mondta, nem tudja megemészteni. Érthető, most egy napig még minden erről szól, és csak azért egy napig, mert vasárnap újabb, talán a csütörtökinél is fontosabb mérkőzés következik Albániában, és muszáj arra összpontosítani.

Érthető, hogy kevesebb figyelem jut egy másik vereségre: az U21-es válogatott is kikapott, Gyirmóton egy Izraeltől elszenvedett 2–1-es kudarccal kezdte el a korosztály Európa-bajnokságának a selejtezőit. Pedig ez az eredmény talán még fájdalmasabb, mint az angolok elleni 0–4, hiszen utóbbiak mégiscsak a nyári Eb ezüst­érmesétől kaptak ki, ráadásul a fiatalok a jövőről vetítenek elénk képet, ami sajnos túlságosan lehangoló. Aki látta a gyirmóti mérkőzést, az tanúsíthatja, a csapat játéka nyomokban sem volt reménykeltő, Izrael egész egyszerűen jobb volt, megérdemelte a győzelmet.

Ennél azonban sajnos többről van szó. Az idén március végén Magyarország társrendezője volt az U21-es Európa-bajnokságnak, amelyen a válogatottunk csúnyán leszerepelt: a csoportjában három vereséggel, azaz nulla ponttal és 2–9-es gólkülönbséggel az utolsó helyen végzett, és igen gyatra teljesítményt nyújtott. Abból a csapatból egyedül Bolla Bendegúz lépett feljebb a felnőttek közé, és a most Izraeltől vereséget szenvedő csapatban sincs senki sem, akire azt mondhatnánk, bizony, akár Marco Rossi keretében is helyet kaphatna.

Nem árt hangsúlyozni: huszonegy éves, valójában már felnőtt labdarúgókról beszélünk, nem ifjú tehetségekről! Komolyabb futball­kultúrákban, aki ebbe a korba érve nem robban be a legmagasabb szinten, az már nem is fog. Kereken tíz éve indultak el az utánpótlás nevelését támogató kiemelt programok és támogatások, mégis itt tartunk. Az MLSZ bevezette a fiatalszabályt, majd anyagilag is érdekeltté tette a klubokat, hogy magyar ifjoncokat szerepeltessenek, amivel élvonalbeli státuszhoz juttatott a kora okán sok olyan játékost, aki a képességei, a felkészültsége alapján még a másodosztály szintjét sem igen ütötte meg.

Ennyit tudunk felmutatni.

Nincs annyi U21-be illő játékosunk az NB I-ben, hogy kicsit is ütőképes korosztályos válogatottat tudjunk kiállítani, nincsenek a magyar mezőnyben olyan fiataljaink, akik folyamatosan tépnék le a mezt a náluk idősebb válogatottban is szóba kerülő pályatársakról.

Ez tíz esztendő erőfeszítéseinek az eredménye, és még mindig ott tartunk, hogy a labdarúgásunkban nem a jelen miatt kell a legjobban aggódnunk.