Tőkés: Rátok vár a feladat, hogy befejezzétek a forradalmat!

A harmadik szekcióban kerekasztal-beszélgetés osztották meg a meghívottak a forradalommal kapcsolatos élményeiket és gondolataikat a számottevő hallgatósággal. A beszélgetést Dr. Székedi Levente, a Partiumi Keresztény Egyetem egyetemi oktatója moderálta. Meghívottai: Tőkés László, a temesvári forradalom szikraembere, Tolnay István, a Pro Universitate Partium Alapítvány alelnöke, Dr. Bodó Barna egyetemi oktató, politológus, Dr. Bakk Miklós, a Sapientia Egyetem oktatója, Dr. Ötvös István tanszékvezető, egyetemi docens, a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára.

Forradalmi élmények

„Lementünk a házunk pincéjébe, mert tudtuk, hogy ott nem fognak kilőni. Előttünk sajnos hat fiatal meghalt, mivel azt gondolták, hogy meg tudják állítani a városba bejövő tankokat.” – mesélte Bodó Barna a temesvári forradalommal kapcsolatos élményét. Elnémítva ezzel a hatalmas teremben összegyűlt hallgatóságot.

Bakk Miklós a hogyan nem lettem forradalmár című, rövid anekdotájával ragadta magához a szót. „Lugoson volt egy hatalmas nagy tüntetés, melynek a végén a menet kivonult a helyi laktanyához, az élén három román fiatalember vonult, akik át akartak mászni a laktanya falain, hogy meggyőzzék a katonákat, álljanak melléjük. Lelőtték mind a hármat. Ott ért véget a tüntetés. Én valahol a menet végén voltam. Nagyon sokan voltunk, de hallottam a lövéseket. Ennek eredményeképp másnap a felbőszült tömeg felgyújtotta a lugosi városháza első emeletét. A felgyújtott erkélyen forradalmárok kezdtek beszédeket mondani. Amikor megláttam, hogy ott kik kívánnak szólni, úgy éreztem nekem itt nincs semmi keresnivalóm.”

Ötvös István budapesti szemszögből mutatta be a 89-es forradalom történéseit. „Tudtuk, hogy Temesváron egy magyar református lelkész nevéhez kell kötni ezt az egész villámcsapást. Nekem és a korosztályomnak, ez volt az alapélmény” – jelentette ki határozottan.

Tolnay István a 89-es forradalmat megelőző évekig ment vissza, és azok függvényében ismertette az akkori történéseket. „Mai rău să nu fie, vagyis rosszabb ne legyen. Ez volt a filozófia ebben az időben” – írta le röviden a forradalmat megelőző mentalitást.

Miért éppen Temesvár?

„Voltak olyan előzmények, amelyek ezt a várost nyitottá tették. Egy ilyen város tudta azt, hogy mi történik a kommunista térségben, hogy Magyarországon és Lengyelországban elindultak a forradalmak, Berlinben pedig bontják a falat. Temesvár más volt, mint az ország többi városa” – nyilvánította ki Bodó Barna.

Tőkés László az akkori református közösség fontosságát emelte ki, az ő szavaival élve: „Temesváron volt, kivel közösséget építeni. Mert az ellenállás alapja a közösségépítés volt.” Tolnay István kiemelte: Tőkés László közösséget épített. És hogy miért éppen Temesvár? Azért, mert ott egy olyan közösség épült ki, ami magja lehetett ennek az egésznek. Ezt nem lehet letagadni”.

Tolnay szavait Tőkés László egészítette ki: „az én gyülekezetem tagjai felnőttek ehhez a helyzethez. Nélkülük semmit sem tudtam volna tenni. Ezek az emberek vállalták a kockázatot, Újvárossy Ernővel az élen, akit úgy szoktunk emlegetni, mint az első vértanúja, áldozata és hőse a romániai forradalmi változásoknak.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy a Temesvári történések forradalomnak tekinthetők-e Tőkés László elmondta: „Népfelkelés robbant ki Temesváron, forradalom lett belőle. De még mindig nincs befejezve. Én 30 év után is pereskedem a szekusokkal.”

Ezt követően Tőkés a jelenlévő fiatalok irányába intézte szavait: „Rátok vár a feladat, hogy befejezzétek a forradalmat!” – tette hozzá szavaihoz illő határozottsággal.

„A nyugatiak mai napig nem tudják, hogy mi volt itt”

Tőkés László szerint, nyugaton még mindig nem látnak tisztán, ha az 1989-es forradalomról és az azt megelőző helyzetről esik szó: „tizenkét évig voltam az Európai Parlamentben. A nyugatiak a mai napig nem tudják, hogy mi volt itt, és ezt így általánosítva el lehet mondani. Azt tudják, hogy mi volt a Francisco Franco-féle spanyol rendszerben, a Salazar-rendszerben, nem is beszélve Hitler nácizmusásról. De azt nem fogják fel, hogy mi volt itt kelet-közép Európában, mert nem éltek itt és nincs semmilyen közvetlen kapcsolatuk ezzel.”

Mondandója végeztével ismét a jelenlévő fiatalokhoz intézte szavait és a forradalom szellemében bátorította őket az itthon-maradásra:

„Azt nem lehet leírni, hogy mit szenvedtek az utóbbi száz évben a ti őseitek, és a magyarságunk. Ezt ismerjétek meg, ha nem ismeritek meg, akkor veletek is mindent meg tudnak tenni a jövőben, amit velünk megtettek annak idején. A mai napig, a román politikum nem mondott le arról, hogy tiszta román Erdélyt alkosson. Minden jel erre utal. A stratégiai fősodor azt akarja elérni, hogy vagy elmegyünk, vagy beolvadunk. Ezért nagyon nagy szükségünk van rátok, hogy ne menjetek sehova és legyen ki átvegye a stafétát.”

(Borítókép: Torkos Márk Erik )