Történelem

2021.01.01. 08:00

Ötszázkilencven éve született a reneszánsz leghírhedtebb pápája

Ötszázkilencven éve, 1431. január 1-jén született Roderic de Borja, olaszos és közismert nevén Rodrigo Borgia, VI. Sándor néven római pápa, a reneszánsz leghírhedtebb egyházfője.

Forrás: Shutterstock

Hódító megjelenésű, rendkívül megnyerő modorú férfinak írták le, tagadhatatlan politikai tehetséggel és tisztánlátással, éles elmével. Rodrigo Borgia azonban teljesen nélkülözött minden erkölcsi gátlást és óriási hatalomvágy feszítette, megvesztegetés, cselszövés, gyilkosságok szegélyezték útját a pápai trónhoz vezető úton. Kicsapongó életmódja, nepotizmusa, pénzéhsége mellett még vérfertőzéssel is gyanúsították, s megítélésére jellemző, hogy kortársai hitelt adtak a pletykának.

A Valenciához közeli Xátiva városában született egy nemes családban, amelyről politikai ellenfelei azt terjesztették, hogy zsidó ősöktől származik. Felemelkedésüket Alfons de Borja (Rodrigo nagybátyja) alapozta meg, aki az aragóniai királyoknak tett diplomáciai szolgálatai révén lett bíboros, majd élemedett korában, 1455-ben III. Kallixtusz néven pápává választották. (Hároméves uralkodása nekünk magyaroknak azért emlékezetes, mert ő rendelte el a nándorfehérvári diadalra emlékeztető déli harangszót.) Kallixtusz szinte egész családját Rómába hozta és magas egyházi hivatalokkal halmozta el.

A Bolognában jogot végzett Rodrigo nagybátyja jóvoltából alig 25 évesen már bíboros, egy évvel később a Szentszék alkancellárja volt. A következő időszakban öt pápa alatt szolgálva nagy tapasztalatra tett szert az ügyek intézésben, vagyonát és befolyását gátlástalanul, ha kellett megvesztegetéssel és meggyőzéssel, ha kellett, erőszakos módszerekkel gyarapította. Az előnyös külsejű és ékesszóló főpap leírások szerint úgy vonzotta a nőket, mint vasat a mágnes, számos szeretője volt. Legtovább a gyönyörűnek mondott Vanozza Cattanei mellett tartott ki, aki négy gyermeket köztük a később nagy szerephez jutó Lucrezia és Cesare Borgiát szült neki. Kicsapongó életmódja még kortársait is felháborította, ami őt a legkevésbé sem zavarta, vad orgiák szervezője és résztvevője volt.

VIII. Ince halála után, 1492. augusztus 11-én a konklávé őt választotta meg a következő pápának. Általános volt a vélekedés, hogy szavazatait megvesztegetésnek köszönhette, de azt az állítást, hogy ezüsttel megrakott öszvéreket küldött a bíborosoknak, ma már megcáfolták. A VI. Sándor nevet választó pápa hatalmas lendülettel kezdett munkába, egyik első ténykedéseként tíz közvetlen rokonából kreált bíborost, köztük volt saját fia, a 18 éves Cesare is. Sikertelen merényletet szervezett riválisa, a pápaválasztáson alulmaradt Giovanni della Rovere (a későbbi II. Gyula pápa) ellen is, aki Franciaországba menekült. Pápasága elején, 1493-ban több bullában kísérelte meg a spanyolok és portugálok vitájának rendezését az újonnan felfedezendő földek felosztásáról. A spanyol pápa döntéseit a portugálok részrehajlónak érezték, ezért közvetlen tárgyalásba kezdtek vetélytársukkal, így született meg az 1494-es Tordesillasi szerződés.

VI. Sándor hatalmának biztosítása és növelése érdekében először is Rómát erősítette meg, majd nekifogott, hogy a kisebb-nagyobb kényurakat elkergetve kiterjessze befolyását Itália középső részére. A Nápolyi Királyság elleni szövetség érdekében 13 éves lányát, Lucreziát a milánói Sforza család egyik sarjához adta. Két évvel később azonban a nápolyi trónra igényt formáló VIII. Károly francia király megtámadta Itáliát, s a pápa immár Nápollyal szövetkezett, feleslegessé vált vejét pedig bullával elválasztotta feleségétől. Lucreziát rögvest a nápolyi király törvénytelen fiához adták, de amikor VI. Sándor újabb fordulattal ismét a franciákhoz közeledett, a politikailag kényelmetlenné vált férjet sógora, Cesare Borgia meggyilkoltatta.

A franciák végül megszerezték Nápolyt, de megtartani már nem tudták, s VI. Sándor ismét nekilátott a Pápai Állam kiterjesztésének. Cesare fiát aki az egyház történetében először lemondott bíborosi rangjáról Közép-Itáliába küldte, hogy az ottani névleg a pápának alávetett, de valójában független városokból hozzon létre saját hercegséget. Cesare tehetséges és rátermett hadvezérnek bizonyult, s apja 1501-ben újabb hadjáratra küldte, ennek költségeit javarészt az 1500-ra meghirdetett jubileumi év bevételeiből és a pénzért árult bíborosi kinevezésekből fedezték. A pápa ellen összeesküvést szövő Orsini család fejét a Vatikánban tartóztatták le és börtönben halt meg, vagyonát elkobozták.

A 72 éves pápa és fia 1503 augusztusában Adriano Castellesi bíborosnál vendégeskedett, s néhány nappal később mindketten ágynak estek. Cesare Borgia ha nehezen is, de kilábalt a betegségből, az idős VI. Sándoron azonban hiába vágtak többször is eret, augusztus 18-án meghalt. Halálát maláriának tulajdonítják, de tartja magát a feltételezés, hogy megmérgezték őket, illetve hogy tévedésből ők itták meg a mérget, amit vendéglátójuknak szántak. A trónon ősi ellensége, II. Gyula követte, ezzel leáldozott a Borgia családnak. A politikától visszavonult Lucrezia békés életet élt, a hatalma elvesztésébe belenyugodni képtelen Cesare azonban országról országra bolyongott, s 1507-ben egy vár ostroma közben halt meg.

II. Gyula megválasztása napján azt mondta: „Nem fogok azokban a szobákban élni, ahol a Borgiák, mert elődöm úgy megszentségtelenítette a Szentegyházat, ahogy előtte senki”. (A Borgiák termei egészen a 19. századig lepecsételve maradtak.) VI. Sándor megítélése ellentmondásos, védelmezői szerint a művészetek patrónusa, bőkezű mecénás volt, aki újjászervezte a Pápai Államot, bűneit politikai ellenfelei (akikből akadt bőven) nagyították fel. Alakja ma sokak számára a Borgiák című tévésorozatból ismert.

Borítókép: illusztráció

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a erdon.ro legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!