Váradi hársfaillat

Tóth Ágnes

Rengeteg hársfa van a parkokban, blokkok közti kertecskékben, Körös parton, útszéleken, Macskadombon, Ligetben, öreg fáktól kezdve a cserjékig, amelyek tele vannak sárga virágokkal. Bármerre járok, mindent beleng ez az édes-bús felkavaró illat. Az emberek bódultan járnak-kelnek, meg-megállnak és mélyeket lélegeznek. Egy fiatalember a főutcán hangosan felkiált: Imádom Váradot, amikor virágzik a hárs!

Mi tagadás, én is így vagyok vele. És eszembe jut sok-sok barátom, akikkel évtizedekig együtt szívtuk be ezt az illatot, együtt koptattuk ennek a városnak a köveit, ugyanabba az iskolába jártunk és órákig ültünk a Majomszigeten diskurálva. Ugyanabban a folyóban fürödtünk, abban a politikai-társadalmi közösségben nőttünk fel és éltük meg az akkori város kulturális légkörét. Ugyanolyan divatot követtünk, a Beatleseket hallgattuk, és Illéséket, Zoránt, Koncz Zsuzsát, Omegát, Zalatnait, a Szabad Európa rádiót. Hasonló még most is az életszemléletünk, erkölcsi tartásunk, amit abból a nagyszerű miliőből hoztunk magunkkal és ami beleitta magát az embernek még a velejébe is egy egész életre. Álmunkban, ha szépet álmodunk, ugyanoda járunk vissza, ahol még őrzik lépteinket a régi helyek.

Meglovagoljuk újra a díszágyúkat a Szent László téren, beszívjuk a Sebes-Körös semmihez sem hasonlítható hűvös leheletét, a fűzfák illatát, a cefre- és malátaszagot, ami a váradi sörgyárból illan elő. Újra felülünk azokra a sárga villamosokra, amelyeknek ki lehet könyökölni az ablakain, majd kicsúfoljuk Alibabát a zörgő szekerével, vak lovával. A Japortban kávézunk, suhajdát eszünk, a Breiner klubba táncolni járunk, a Transilvánia vendéglőben vermutot rendelünk és megkérjük a zenészeket, játsszák el a Besame muchot, és a varázslatos Nyári Színházban vörösre tapsoljuk a tenyerünket Thália nagyszerű papnői, papjai előtt. Hazafelé ballagva az éjszakában egy percre megállunk, lehunyjuk a szemünket és beszívjuk a város bódító hársfaillatát, és amikor felébredünk, örülünk, hogy ez a sok szépség mind a miénk, a lelkünkbe ivódott és ott senki nem rombolhatja le.

Borítókép: illusztráció