Ciucur Losonczi Antonius
A nagyváradi római katolikus székesegyház felszentelésének 240. évfordulója volt a tegnap. Nagyvárad méltán híres és csodált barokk székesegyházát Forgách Pál püspök kezdte el építtetni 1752-ben. A középkori Szent László-i hagyományt követve, a Szűz Mária tiszteletére emelt székesegyház végül 1780-ra készült el, és Kollonitz László püspök szentelte fel. Ezen a napon a püspökség alkalmazottainak körében tartott szokásos szerdai szentmisét Böcskei László megyés püspök nem a rezidenciája kápolnájában, hanem a székesegyházban mutatta be reggel 8 órától.
Az alkalomhoz illő beszédében a főpásztor arra hívta fel a figyelmet: a mindennapi munka és feladatok teljesítésén túl szükséges betérni a székesegyházba, hogy erőt nyerjünk, lelkesedjünk, és arra kérjük Istent: adjon embereket az egyháznak, és az áldása legyen az életünkön, a tevékenységünkön. Az egyházmegye széktemploma felszentelésének napja ugyanakkor egy olyan ünnep, mely arra is kell emlékeztessen bennünket, hogy Isten mindig gondoskodik rólunk, és így arról is, hogy látható jelei legyenek annak, hogy találkozni akar velünk. A mostani székesegyház már a negyedik főtemploma a váradi egyházmegyének, hiszen az évszázadok folyamán az őseink mindig szükségét érezték annak, hogy legyen egy olyan hely, ahol hitüket gyakorolhatják. Szent László király emelt először templomot Isten dicsőségére és tiszteletére, majd a követői folytatták ezt az építő munkát.
A felszentelés egyúttal azt is jelzi, hogy Isten költözik be a szent hajlékba, és elődeinkhez hasonlóan mi is meghívást kaptunk arra, hogy keressük Istent, és az ő segítségére támaszkodva teljesítsük küldetésünket. A hit azonban nem csak kőből épült templomot feltételez, hiszen mi is az élő Isten temploma vagyunk. Ahogy a minket megelőző generációknak volt kitartásuk, erejük és áldozatkészségük, hogy Istennek szent hajlékot emeljenek, úgy nekünk is legyen hitünk, hogy egyéni, családi és közösségi szinten is élő templomok legyünk – kérte a megyés püspök.
