Bemutatkozott az új református lelkipásztor Magyarkakucson

Ünnepi istentiszteletre hívta szeptember első vasárnapján a magyarkakucsi Árpád-kori templom harangja az egyházközség híveit. Ekkor mutatkozott be a gyülekezetben Fehérvári Zsolt lelkipásztor, aki püspöki kinevezéssel foglalta el szolgálati helyét a Magyarkakucsi Református Egyházközségben.

Barabás Imre főgondnok

A nagyszámú résztvevő kellemes meglepetésére a tiszteletes öccse, aki ugyancsak lelkipásztor, orgonán kísérete az egyházi, gyülekezeti énekeket, azon az orgonán, mely több mint egy éve nem szólalt meg a magyarkakucsi templomban. Megható volt mindenki számára az a tény is, hogy a lelkipásztor szüleivel érkezett a gyülekezetbe, édesapja is jelen volt, aki nyugdíjas lelkész.

Fehérvári Zsolt a 23. Zsoltár alapján hirdette Isten igéjét. Az igehirdetés után beszélt eddigi életútjáról, elmondva, hogy Szilágy megyei születésű és most végezte el teológiai tanulmányait Debrecenben.

A bemutatkozás után az egyházközség főgondnokaként e sorok írója köszöntötte a lelkészt: „Akkor járunk a legközelebb az igazsághoz, ha rövid köszöntő beszédemet a 172. dicsérettel kezdem – Szűkölködünk nagy mértékben, segedelem nélkül –, mert reméljük, hogy a gyülekezetünk által elszenvedett majdnem egy év most véget fog érni. Nem könnyű hónapok voltak ezek, főleg, ha a járványt is beleszámítjuk. Isten hozta közénk Fehérvári Zsolt tiszteletes urat, a kis magyarkakucsi református gyülekezetbe. Meggyőződésünk, hogy Isten küldte hozzánk, hogy szűkölködésünknek és szétszóródásunknak vége legyen (…), ősi templomunk fokozatosan megteljen erős hitű hívekkel, és minden istentisztelet után, vasárnapról vasárnapra megerősödve, feltöltődve térjünk haza otthonainkba. Mert ez az a szent hely, ahol a maroknyi magyar református újra magára találhat (…) Ennek a közösségnek egy erős lelki gondozásra van szüksége, valamint vigasztaló és biztató szóra, hogy ki-ki érezze, ő is megbecsült tagja a gyülekezetnek, amelynek van egy szolgálatban álló, igazi pásztora. Fogadjuk be gyülekezetünkbe Zsolt tiszteletes urat, hitével és szeretetével, és gondolom, ő is bizalmába fogad bennünket. (…) Hisszük, hogy új és örömteli időszak kezdődik gyülekezetünk életében. Adja Isten, hogy úgy legyen!”

Az istentisztelet után a templom előtt elkészült a közös kép, majd a lelkészi család és a presbitérium tagjai egy beszélgetéssel, ismerkedéssel egybekötött közös ebéden vettek részt az imateremben.