Jósa Attila

Nicolae Simatoc mozgalmas élettörténete, amely a besszarábiai falusi pályáktól a Barcelona stadionjáig vezetett, hollywoodi megfilmesítésért kiált. Életútját átszőtte a háború, a politikai üldöztetés, az újrakezdés kényszere és a futball iránti soha nem lankadó szenvedély. Története egyszerre szól a tehetség diadaláról, a személyes bátorságról és arról, milyen árat kellett fizetni a szabadságért egy viharos évszázad közepén.  
Nicolae Simatoc 105 évvel ezelőtt, 1920. május 1-jén született Nicolae Șmatoc néven a Besszarábiához tartozó Grimăncăuți faluban, amely akkoriban Románia része volt. Nem ez volt az egyetlen névváltoztatása élete során, Magyarországon Szegedi Miklósként, Ausztráliában Nicholas Sims néven ismerték. Már fiatalon megmutatkozott tehetsége: 14 éves korában fedezte fel a Temesvári Ripensia, Románia akkori legfontosabb futballklubjának egyik edzője, miközben Simatoc a falujuk patakja melletti mezőn rúgta a labdát a többi gyerekkel. A történet szerint az edző közelebb lépett a gyerekekhez, és hosszan figyelte őket. Aztán odahívta a fiatal Simatocot, aki már akkor kitűnt a korához képest tekintélyes termetével, technikai tudásával és fizikai adottságaival. Megkérdezte tőle, hogy hívják, hány éves, és kik a szülei. Az idegen később felkereste Simatoc családját, beszélt a szüleivel, és elmondta nekik, hogy a fiuk rendkívüli tehetség, aki előtt nagyszerű futballkarrier áll. Nem sokkal ezután összecsomagoltak, és hárman – az edző, a fiatal Nicolae és az édesanyja – útnak indultak. Simatoc édesapja a faluban maradt, és soha többé nem találkozott a fiával. 
 

A temesváriaknál 1939-ben mutatkozott be a román élvonalban, egy ezüst- és egy bronzérmet szerzett a bajnokságban, majd 1941-ben a bukaresti sztárcsapathoz, a Carmenhez igazolt. A katonai behívó elől Simatoc Magyarországra, Szegedre szökött. Arról, hogy a Szegedi nevet emiatt vette-e fel, nincsenek pontos információink, az azonban biztos, hogy a hórihorgas, 192 centiméter magas játékost a Szegedi AK mindenképpen a soraiban szerette volna tudni. A helyi sportvezetők azonban annyit haboztak és tétováztak a szerződtetésével kapcsolatban, hogy közben Krüger Károly, a NAC befolyásos vezetője személyesen a Tisza-parti városba utazott, és visszautasíthatatlan ajánlatot tett a játékosnak. 

Román katonaszökevényből váradi közönségkedvenc 
Nagyváradon a Ferencváros elleni 3–0-s győzelem alkalmával mutatkozott be mint jobbhátvéd 22 évesen, de a korabeli beszámolók szerint a korát taktikailag megelőző NAC játékába belefért, hogy időről időre elhagyja a posztját, ami akkoriban nem volt jellemző. A következő fordulóban a váradiak a kolozsváriakat is elpáholták (2–0), ekkor viszont váratlan fordulat állt be hősünk történetében: a Fradi és a Kolozsvár is megóvta a NAC elleni mérkőzéseket, mivel szerintük az MLSZ nagyot hibázott azzal, amikor engedte, hogy „a Nagyváradi AC-hoz leigazoljanak egy besszarábiai születésű, görögkeleti vallású, fajilag román s amellett román katonaszökevény játékost”. A váradiak játékosa elleni „hadjáratnak” Vitéz Kemenessy Sándor, a Ferencváros főtitkára volt a fő szószólója, és kétségtelen, hogy érvelésében volt némi logika: „akkor, amidőn tízével és százával zárják ki a magyar fiúkat Dél-Erdélyben és Romániában a sportolás lehetőségeiből, egy percig sem szabad engedni, hogy a magyar élvonal egyik legkiválóbb, hazafias egyesületében, a NAC-ban egy besszarábiai születésű, görögkeleti vallású, román- vagy oroszfajú katonaszökevény játsszon”. Az MLSZ feltette a kezeit, mondván, nekik nem volt tudomásuk Szegedi-Simatoc besszarábiai származásáról, így mindenki jóhiszeműen járt el az ügyben, de a történtek után felfüggesztette a NAC hátvédjének játékjogát, ellenben a két lejátszott mérkőzés eredményét nem törölték. 

A Nagyváradi AC is ellentámadásba lendült, az érzékenyítés első állomásaként a klub közölte álláspontját, mely szerint „Szegedi-Simatoc bolgár származású fiú, aki Temesvárott nevelkedett, és magyar érzésű. Ezért szökött át a román katonáskodás elől is. A fiú jogi helyzete a következő: mint román katonaszökevényt a határon letartóztatták, majd leigazolták, és munkavállalási engedélyt kapott a magyar hatóságoktól.” A játékos is megszólalt, akinek legnagyobb bánata éppen az volt, hogy kétségbe vonták magyar érzelmeit, illetve azzal vádolták, hogy nem is tud magyarul, ami nem volt igaz. Szegedi-Simatoc a későbbiekben is több alkalommal bizonyította, hogy nem a levegőbe beszélt, amikor ezt hangoztatta, Sztolárcsik Etelkát, egy magyar nőt vett feleségül, a házasságból két fiú született, Silvio és Santi. Későbbi állomáshelyein is folyamatosan magyarok vették körül, az Internazionalénál Nyers István, Bresciában Lenkey Imre edző. Az FC Barcelonába a legendás Kubala László közbejárására került, végül az ausztráliai emigrációban a Budapest Sydney csapatánál vállalt munkát. 
Visszatérve a személye körül kialakult botrányra, 3 hetes huzavona után Szegedi-Simatoc a vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélyével újra a pályán lehetett a Gamma ellen. A NAC azt a mérkőzését is megnyerte 2–0 arányban, a játékos pedig remek játékkal hálálta meg a belé fektetett bizalmat. Alapembere lett a váradi zöld-fehérek sikercsapatának, és egy bajnoki ezüstérem után, magyar bajnok lett 1944-ben. A NAC-ban 32 mérkőzésen szerepelt és egy gólt szerzett, de ez a sorozat a háborús állapotok miatt megszakadt. 1944 őszén, a hadibajnokság kezdetére elsőként Szegedi-Simatoc került át a fővárosi Nemzeti Vasas csapatához, ahová aztán egy sor váradi csapattársa követte.  

Végleges búcsú Romániától 
Ezután két idényre visszatért korábbi csapatához, a Carmenhez, amellyel 1945–46-ban megnyerte a regionális bajnokságot, a következő évben pedig ezüstérmes lett az országos bajnokság végén az Aradi ITA mögött, 11 pontos hátránnyal. A Carmennek ez volt a hattyúdala, 1947 nyarán megszüntették a kommunista hatóságok, a klub helyét a bajnokságban a Bukaresti ASA, a későbbi Steaua vette át. Besszarábiai származása miatt Simatocnak egy további problémával is szembe kellett néznie: a hatóságok valóságos hajtóvadászatot indítottak a Pruton túlról származók hazatelepítésére. 
Ezért nem habozott sokáig: 1947 szeptemberében három futballistakollégájával együtt megszervezte szökését az országból. Szegedi-Simatocnak volt már némi gyakorlata a Romániából való szökésekben, ezúttal az egykori Jugoszlávián, majd Innsbruckon keresztül jutott el Olaszországba. Az út igazi kaland volt, amely kis híján az életébe került: a hideg, a hó és egy jeges folyó átszelése majdnem végzetesnek bizonyult. 

Amikor végül Milánóba ért, és kórházba került, súlyos kettős tüdőgyulladást diagnosztizáltak nála, egyik útitársa pedig a szökés során elveszítette az egyik lábát. Mivel Szegedi-Simatoc elismert labdarúgó, nyolcszoros román válogatott volt, szökése felkavarta az állóvizet Bukarestben. Megvonták tőle a román állampolgárságát, viszont nem tiltották el. Az eredeti terv szerint az AS Roma igazolta volna le, de Simatoc végül az Internazionale mellett döntött. A milánói kórházi kezelés mellett döntőnek bizonyult az Inter vezetőinek közbenjárása is: ők segítettek abban, hogy felesége, Etelka – akinek családját a magyar kommunisták szinte teljesen megsemmisítették – eljuthasson Olaszországba. Szegedi-Simatoc első fél idényében hét bajnoki fellépésen háromszor is betalált, és bár 1948–49-ben már nem volt stabil kezdő, bajnoki ezüstérmet szerzett a Giuseppe Meazza által trenírozott gárdával. Ezt követően a Brescia együtteséhez szerződött, miközben tavasszal Kubala László alkalmi csapatában, a Hungária FBC Roma színeiben is pályára lépett. A menekült futballisták csapata Spanyolországba is eljutott, ahol mérkőzéseiket a helyi megfigyelők nagy érdeklődéssel kísérték. 
Santiago Bernabéu, a Real Madrid akkori elnöke is ajánlatot tett Szegedi-Simatocnak, ám végül Kubala közbenjárására a katalán klub hívását fogadta el, amiért mai árfolyamon számolva mintegy 500 ezer eurónak megfelelő összeg illette meg. Az 1950–51-es szezonban a csapat meghatározó alakjává vált: 28 bajnokin kétszer is a kapuba talált. A bajnoki rajton, a Real Sociedad elleni 8–2-es diadal során nemcsak betalált, hanem öt (!) gólpasszt is adott, és kulcsszereplője volt a Real Madrid elleni 7–2-es történelmi győzelemnek is. A következő idényben mindössze hat bajnokin kapott lehetőséget az aranyérmes Barcelonában, amely abban az évben további négy jelentős trófeát is elhódított. Bár a következő szezonban a Real Oviedo szerződtette, többé már nem lépett pályára bajnoki mérkőzésen. Aktív játékos-pályafutása után edzőként folytatta munkáját. Spanyolországban kisebb kluboknál tevékenykedett, majd Ausztráliába költözött, ahol a magyar emigránsok alapította Budapest Sydney csapatánál, valamint a Polonia Western Eaglesnél vállalt edzői feladatokat. Idősebbik fia, Silvio Simatoc maga is futballista lett: a Barcelona utánpótlásában kezdte, majd Ausztráliában folytatta pályafutását. Nicolae Simatoc 1979. december 11-én hunyt el Sydney-ben, mindössze 59 évesen. A halál oka szívinfarktus volt, amely egy pókerparti közben következett be. Moldovában, Lozova településen 2020-ban stadiont neveztek el róla.