Nagyi-projekt, avagy húsz éve az idősek szolgálatában

Ciucur Losonczi Antonius

Áhítattal kezdődött az ünnepség, melyen Visky István református tiszteletes, a nagyváradi CE Szövetség elnöke osztotta meg a jelenlevőkkel igei gondolatait Józsué könyve 13. részének első verse alapján, mely az öregségről szól. Hangsúlyozta: ez tulajdonképpen egy lelkiállapot, hiszen egy huszonöt éves fiatal is érezheti magát idősnek. Az idősgondozásnak pedig a fizikai gondoskodáson túl egy spirituális vetülete is kell, hogy legyen. A tekintetünket az égre emelve ezért segítenünk kell a szépkorúaknak abban, hogy méltósággal tudjanak megöregedni, Józsuéhoz hasonlóan elmondhassák intelmeiket a fiataloknak és megerősítsék az Istennel kötött szövetségüket, tanácsolta a tiszteletes.

A Nagyi-projekt előzményeiről, a kezdeti egyéni anyagi segélynyújtástól a mai holisztikus megközelítéséig vezető útról Daray Attila, a romániai Dorkász Alapítvány igazgatója és Kondor Erzsébet Bihar megyei projektfelelős beszéltek. Mint elhangzott, a holland Dirk Jan Groot 1980-ban egy televíziós műsort nézve szembesült azzal, hogy a kommunista országban keresztényüldözés is folyik. Szervezkedni kezdett, és a nyolcvanas években titokban, direkt módon próbált segíteni a hitük miatt vegzált családoknak, Váradon például a Visky-család „konspirált” vele. A rendszerváltás után, a kétezres évek elején, azt tapasztalva, hogy Romániában még mindig sok problémával küszködnek az idősek, Dirk Jan Grootnak az az ötlete támadt, hogy egy-egy holland jelképesen fogadjon örökbe egy-egy itteni idős személyt, anyagilag támogatva őt. A kezdeményezése olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy a felhívásra rögtön 300 támogató jelentkezett. Az első partnerintézményei pedig 2003-ban a Dorkásznak a nagyváradi, a Szilágy és a Maros megyei CE központok voltak. Jelenleg a Dorkász közel 1000 kedvezményezettet támogatva 7 partnerintézménnyel dolgozik együtt, Bihar, Arad, Szilágy, Kolozs, Maros, Botosani és Vaslui megyékben. Az elmúlt két évtizedben több mint 4,1 millió euró készpénzt költött el körülbelül 2800 idős személy támogatására. Az anyagi ráfordítás azonban csupán az egyik vetülete a projektnek, ennél sokkal többről van szó: empátiáról, szeretetteljes gondoskodásról és odafigyelésről, amiért az érintettek rendkívül hálásak. Az idők folyamán ugyanis nemcsak élelmiszereket és gyógyszereket vásároltak nekik vagy kifizették a rezsiszámláikat, hanem táborokba vitték őket, kézműves-foglalkozásokat szerveztek nekik, bibliaórákat, úgynevezett csendes napokat, táncoktatást, és még a járvány idején sem feledkeztek meg róluk.

Egy felmérés szerint amúgy a kedvezményezettek 70 százaléka havi 500-1000 lej közti nettó jövedelemből kell, hogy megéljen. A többségük nő, illetve a partnerszervezetek jellegéből adódóan magyar nemzetiségű és református.

A rendezvényen felszólalt Mirela Abrudan (Bihar Megyei Gyermek- és Társadalomvédelmi Főigazgatóság), Adina Ciocioiu (Nagyváradi Szociális Ellátások Igazgatósága), dr. Pásztor Rita (Partiumi Keresztény Egyetem) és Dénes Klára Szilágy megyei projektfelelős. A folyosókon és az ebédlőben pedig a Slash Light Kulturális-Művészeti Egyesület tagjainak a témában készült fényképeit lehetett megtekinteni, részükről Mészáros Varga Erzsébet elnök számolt be a tapasztalataikról. Az ebéd után műhelymunkával folytatódott a találkozó.