Gyászhírek, március 3.

Szinte hihetetlen, de sajnos igaz, hogy ma, március 3-án, 29 évvel ezelőtt a szeretett gyermek és testvér, DÉRER BRUNÓ egy számunkra nagyon szomorú napon elhunyt. Drága emlékét egy életen át megőrzik: édesapja, Ferenc, édesanyja, Liliana, testvére, Beatrice és családja. Nyugodj békében, drága gyermek, emléked legyen áldott!

*

A veszteség örök fájdalmával emlékezünk a legdrágább édesapára, apósra, nagyapára, dédnagyapára, MÁTHÉ LÁSZLÓRA (nyugalmazott várasfenesi lelkipásztor), aki már 10 éve, hogy örökre megpihent, hatalmas űrt hagyva maga után. „Ha emlegettek, köztetek leszek,/ Ha imádkoztok, veletek vagyok,/ Ha rám gondoltok, mosolyogjatok,/ Emlékem így áldás lesz rajtatok.” Csöndes álma felett őrködjön a hála és szeretet! Bánatos családja.

*

Soha el nem múló fájdalommal emlékezek szeretett élettársnőm születésnapján, március 3-án KÁLLAI EMMÁRA. Addig vagy boldog, míg van, aki szeret,/ Aki a bajban megfogja a kezed./ S hogy milyen fontos is volt neked,/ Csak akkor érzed, ha már nincs veled./ Olyan szomorú egyedül lenni,/ valakit mindenütt keresni./ Valakit hiába várni,/ Aki nem jön többé soha,/ Valakit feledni lehetetlen csoda./ Mert akit szeretünk, nem feledjük soha./ Tudom, hogy nem jössz, de olyan jó várni,/ Hazudni a szívnek, hogy ne tudjon fájni./ Míg velem voltál, nagyon szerettelek,/ Hiányzol nagyon, és soha nem feledlek! Nyugodj békében, te drága lélek, a jó Isten őrködjön pihenésed felett! Élettársad, vitéz L. Weinmann József Gyula.

*

Soha el nem múló fájdalommal emlékezünk a drága férjre, apára, apósra, nagyapára, dédapára, testvérre, nagybátyra, TÓBIÁS LÁSZLÓRA halálának 25. évfordulóján. Szívünkben örökké élni fogsz, nyugodj békében! A bánatos család.

*

Örökké tartó fájdalommal emlékezünk arra a szomorú napra, amikor ma egy éve örökre távozott az élők sorából SIMON GYÖRGY. Nem vársz már minket ragyogó szemekkel,/ Nem örülsz már nekünk szerető szíveddel./ De hisszük, hogy égi otthonodban békére leltél,/ Hisz te a jónál is jobbat érdemeltél. Kedves emlékedet szívünkben mindörökké megőrizzük. Bánatos felesége, lánya, veje és imádott két kis unokája.

*

Szívünkben örök fájdalommal emlékezünk a szeretett férjre, apára, apósra és nagyapára, ID. BERECZKI ANDRÁSRA (szül. Kémeren) halálának 9. évfordulóján. „Fejet hajtunk ismét sírod előtt állva,/ Virággal kezünkben mindent meghálálva./ Telhetnek hónapok, múlhatnak az évek,/ Mi szívből szeretünk, nem feledünk téged./ Mert elfeledni téged soha nem lehet,/ Csak meg kell tanulni élni nélküled!/ Őrködj sírja felett, édes Istenem,/ Hogy a te oltalmad alatt csendesen pihenjen!” Örökké bánatos feleséged, Piroska, lányod, Ibolya, fiad, Andris, menyed, Juliánna, vejed, Attila, unokád, Brigitta és nővéred, Jolán és családja.

*

Soha el nem múló fájdalommal emlékezünk a szeretett férjre, édesapára, apósra, nagyapára és dédnagyapára, NÁCHBÁR KÁLMÁNRA, akit már két éve, hogy elragadott tőlünk a kegyetlen halál. „Könnyek csorognak végig arcunkon,/ Két éve elmentél, hiányzol nagyon./ Emléked itt van velünk,/ El nem múló fájdalommal örökké szeretünk./ Csillaggá váltál, barangolsz az égen,/ Gyere mifelénk is úgy, mint réges-régen./ Ha megfáradsz utadon, pihenj meg egy percre,/ Tekints le az érted fájó, szomorú szívekre./ A te szíved már nem fáj, de a miénk vérzik,/ Mert a fájdalmat csak az élők érzik./ Álmaidra vigyázzanak az angyalok,/ Sose felejtünk el, biztosan tudod!” Megemlékező gyászmisét halottunk lelki üdvéért március 4-én, délután 6 órakor mutatunk be a váradszőllősi római katolikus templomban. Őt soha el nem felejtő, örökké bánatos, gyászoló családja.

*

Szomorú szívvel és örökké tartó szeretettel emlékezünk drága jó édesanyámra, anyósra, nagymamára és dédire, ÖZV. DEÁK ZSUZSANNÁRA (szül. FARKAS), aki 76 évesen 2 éve már, hogy megpihenni tért szerető édesapám mellé, a gyantai temetőbe... „Míg a sírotok rendezgetjük, édesanyám,/ Könnyeink csorognak egymás után!/ Az élet oly szép volt veled... és vidám…,/ De hirtelen elrabolt tőlünk a kegyetlen halál!/ Nélküled már semmi sem olyan, mint régen/ Fájó könnycsepp lettél mindnyájunk szemében!/ Hiányod feldolgozni nem nagyon lehet,/ De megpróbálunk valahogy élni nélküled!/ A temető csendje adjon örök nyugalmat,/ Drága emléked szívünkben örökre megmarad!” Szerető fiad, Karcsi, menyed, Gyöngyi, unokád, Brigitta, unokavejed, Norbert és pici dédunokád, akinek annyira tudtál örülni: Toncsika.

*

Mély fájdalommal tudatom, hogy szeretett bátyám, MARCHIS DĂNILĂ 75 évesen rövid, de súlyos betegség után hirtelen elhunyt. „Ez a gyertya most érted égjen,/ Ki fent laksz már a magas égben./ Ott pihensz, ahol nem fáj semmi,/ Nyugalmadat nem zavarja semmi./ A temető csendje adjon neked örök nyugodalmat, Drága emléked szívünkben örökre megmarad.” Búcsúzik tőled szeretett húgod, Irénke és fia, Zoltán.