Gyászhírek, február 8.

Fájdalmas 6 hét telt el, mióta elveszítettük a szerető férjet, drága jó édesapát, apóst és imádott nagytatát, NAGY SÁNDORT (Biharpüspöki) „Nagy kérés volt tőled, Hogy őt tartsd meg nekünk? Könyörögni, szenvedni kell azért, hogy boldogok legyünk? Nem sokat kértem, csak, hogy gyógyuljon meg, S élje azt át velünk, mit ő már nem élhet meg. Gyönyörű szemében a fény még csillogott, Még az utolsó napokban is csak mosolygott. Mosolygott, mert hitt, mosolygott, mert élt, Semmi mást nem akart ő, csak élni még. Küzdött, amíg tudott, míg volt ereje, De a végzet őt is utolérte. Hosszú útra ment, és a csillagok vezérlik, Vezetik útján, amíg csak álmodik. Álmodja meg azt, hogy még mindig velünk él, Súgják meg a csillagok üzenetünk… hogy szeretünk! Mondják meg azt neki, hogy SOHASEM FELEDÜNK!” Emlékezik rá örökké bánatos családja.

*

Fájó szívvel emlékezünk KONEVALIK ISTVÁNRA (nyug. tanár) halálának 12. évfordulóján. Hiányát nem enyhíti semmi. Emléke örökre a szívünkben fog élni. Felesége, Zuncsi, leányai, Csini és Csilla családjaikkal.