A Virtuózok tehetségkutató két fiatal művésze lép fel a nagyváradi filharmóniában

Tóth Gábor

A két fiatal hölgyet még zsengébb korából jól ismerhetik a magyarországi közmédia által sugárzott népszerű televíziós tehetségkutató sorozat, a Virtuózok követői. Amira és Mariam Németországban született, szüleik zongoraművészek, édesanyjuk magyar, édesapjuk egyiptomi származású. Az évek gyorsan repülnek a tehetséges gyermekek életében is, az immár 17 esztendős Abouzahra Amira a Virtuózok korcsoportgyőztese volt 2017-ben, és Virtuózok V4+ ezüstérmese 2020-ban, míg húga, a most 14 éves Abouzahra Mariam a 2016-os Virtuózok középdöntőse, a 2018-asnak döntőse és különdíjasa volt. Időközben pályájuk olyan tempóban ívelt megérdemelten felfelé, hogy nehéz lenne minden egyes nemzetközi díjukat, versenyüket, koncertfellépésüket felsorolni, mindenesetre New Yorktól Európán át – benne Magyarország legjelentősebb zenekarainak kíséretével is – a Közel-Keletig mindenütt jelen vannak a zenei életben, miközben a bécsi zeneakadémia különleges tehetségeinek osztályában tanulnak. Amira négyévesen kezdett hegedülni és ötéves kora óta lép fel rendszeresen, Mariam pedig hároméves volt, amikor nővére, Amira hatására szintén hegedűt vett kezébe, és négyévesen már színpadra is állt. Amira tavaly februárban már szerepelt itt a filharmóniában, Beethoven D-dúr hegedűversenyével – akkor az hallhatta játékát élőben, aki a pandémia-időszak szigorított koncertlátogatási feltételeinek úgymond megfelelt.
De térjünk most már át az aktuális műsorra. Egy igazi kuriózummal indul a csütörtöki koncert, W. A. Mozart Lucio Silla nyitányával, amiről sajnos nem tudjuk, váradi bemutató-e, de azért abban megegyezhetünk, hogy ezt a címet igazán ritkán lehet látni a koncertplakátokon. A Lucio Silla opera seria („komoly” opera) a 16 esztendős Mozart nyolcadik színpadi műve. Tavaly december 26-án volt ősbemutatójának 250. évfordulója. 1772-es milánói premierjén állítólag az egyik főszereplő betegségéből adódó kényszerű, rosszul sikerült helyettesítés miatt volt hideg a mű korabeli fogadtatása, ami voltaképp a 20. századig elásta a darabot. A címszereplő Lucio Silla – a névadó Lucius Sulla (i. e. 138–78) egyébként valós személy volt – a cselekményben magánéleti és politikai tekintetben is cselszövő római hadvezér, aki a harmadik felvonás végére azonban minden mesterkedését jóvá teszi.
Max Bruch op. 88-as kettősversenye következik a műsorban. Ez a mű sem a leggyakrabban játszottak közül való, különösen Bruch g-moll hegedűversenyének árnyékából nézve, viszont legutóbb 2008-ban játszották itt a filharmónia művészei, még Emil Simon vezényletével. Az 1911-ben komponált darab eredetije klarinét-brácsa szólóknak szól, a szerző fiának szánta az eredeti koncertáló klarinétszólamot. Most átiratban, az Abouzahra-testvérek közös hegedű-brácsa játékával lesz hallható.
A sorban Bartók zenéje következik a félig róla elnevezett váradi koncertteremben, mégpedig a népszerű 1. rapszódia hegedűre és zenekarra, ún. lassú-friss szerkezetű, erdélyi népzenei áthallásokkal – kutatásában Lampert Vera összesen hat különböző népzenei gyűjtésű téma (közük román és magyar gyökerű is, pl. Maros-Torda, Temes vármegyékből) feldolgozását éri tetten a verbunkos kezdetű műben.
A második részben Jankó Zsolt folytatja az évad elején határozott zenekarépítő szándékkal elkezdett Joseph Haydn-sorozatát, most a klasszikus mester utolsóelőtti, 103., ún. Üstdobpergés szimfóniával – a becenévadó jelenségre nem kell sokat várni, már a legelső ütemben lelepleződik. Jankó tavaly októberben a 94. (Üstdob) és 96. (Csoda), novemberben pedig a 49. (La Passione) Haydn-szimfóniákat vezényelte itt, s mindez érezhetően jótékony hatással is volt a zenekarra, bár ezt a kizárólagosnak indult sort a filharmónia évfordulós kezdeményezésére decemberben César Franckkal volt kénytelen megszakítani a karmester. Jegyekért, információkért érdemes felkeresni a bilete.ro, filarmonicaoradea.ro, facebook.com/filarmonicaoradea internetes oldalakat.