Felújították a Katalin-telepi plébániatemplomot

Ciucur Losonczi Antonius

A szentmise bevezető részében Böcskei László megyés püspök arról beszélt, hogy az Úr gondviselő szeretettel fordul hozzánk. Ennek számtalan jelét tapasztaljuk meg az életünk folyamán, például akkor, amikor együtt ünnepelhetünk, és hálát adhatunk neki egy felújított templomért. Örömre ad nekünk okot, hogy kérhetjük a segítségét, hogy áldja meg a munkánkat, tegyen minket erőssé a helytállásban, s kitartónak a bizonyságtételben.

Az evangéliumi szakasz Szent János könyvéből szólt. Azzal kezdte a prédikációját az egyházmegye főpásztora: lehet ünnepelni a templombúcsút, a megújult templom megáldását, Labouré Szent Katalint, a vincés nővéreket és az adventet is. Sok mindenről elmélkedhetne tehát, s ő azt választotta, hogy az élő templom, illetve az Úr házának fontosságáról beszél. Az ide illő üzenet pedig leginkább abban a válaszos zsoltárban található meg, ami a legutóbbi vasárnapi misén hangzott el, pontosabban a 122., melyet a zarándokénekek sorában emlegetünk. Ebben a zsidók a szent várost szokták megénekelni, amikor hagyományuk szerint évente többször is, de legalább egyszer felkeresték a jeruzsálemi templomot. Ez a zsoltár a zarándokok imáját és érzelmét fejezi ki, ragaszkodásukat az Úr házához és a szent városhoz. Hitüket és imádatukat, örömüket, hogy a liturgikus gyülekezetben közösségben lehet Isten népe. Keresztény értelmezésben pedig a templom jelenti Isten házát, a mennyország kapuját, az evilági és az isteni világ közti küszöböt. Lerakodó helye a lelki terhet viselőknek, megtisztuló csarnoka a bűnös léleknek, áldás, erő és vigasztalás forrása a földi zarándokútját járó embernek. Kapu, mely feltárja Isten országának dicsőségét. A lelki világ kibontakozásának színtere, mert az igazság forrása, a béke és a szeretet megnyilvánulása találtatik a templomban.

A templomba menés ezért nem egy közönséges dolog, hanem a mindennapi megszokottságból egy új realitásba vezet át bennünket, amit minden egyes alkalommal át kell érezni, meg kell élni. A kőből épült templom azonban csak foglalata annak, ami élő kövekből épül, figyelmeztetett a megyés püspök. Egy élő közösséget is szimbolizál ugyanis, mely tájékozódási pontként hívogató jel azok számára, akiket megtévesztett az élet sokfajta csapdája. És ennek az élő templomnak a jellemvonásai közé tartozik az elfogadás, az, hogy általa valósul meg Isten dicsérete, a tőle kapott ajándékokat pedig továbbadjuk szolgálattetteinkkel és tanúságtételeinkkel, hangsúlyozta Böcskei László.

Vass Csaba lazarista szerzetes, Katalin-telepi plébános felidézve az elmúlt hat év munkálatait, kiemelte, hogy ezeknek nemcsak a szépítés volt a célja, hanem az is, hogy segítsenek tovább haladni a hit útján. „Egy szép környezetben Istenhez is közelebb kerülhetünk, mert Isten is szép”, fogalmazott. Köszönetet mondott a vincés nővéreknek, az elődöknek, a püspöknek a támogatásáért és a biztató szavaiért, a lazarista rendnek, az RMDSZ-nek a finanszírozásért, a szakembereknek, a híveknek az anyagi segítségéért és kétkezi munkájukért, és még sok mindenki másnak.

Az ünnepség a csodásérmék megáldásával, majd szeretetvendégséggel ért véget.