Léleksmink a virágok szeretetéről

Ciucur Losonczi Antonius

A Nagyváradon élő és alkotó művész majd’ egy évszázados családi hagyományt éltetve készíti „személyre szabott” csokrait a Nagymama kertjében (Roses from Grandma’s garden) termesztett virágokból. A rendezvényt – melyen jelen volt Talmács Krisztina 91 éves nagymamája, Erzsike néni is –, Vinczéné Pálfi Judit, a Romániai Keresztény Nők Ökumenikus Fórumának országos elnöke, valamint a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség munkatársai, Serbán Mária és Perei Benita szervezték.

Az egybegyűlteket köszöntő Vinczéné Pálfi Judit azt emelte ki, hogy nem jó egyedül lenni, a kegyelmes Isten azonban olyan társat ad az embernek, akivel jó kapcsolatban tudunk lenni, beszélgethetünk vele. A harmonikus kommunikációt nem mindig könnyű megtalálni, de megnyugtató támasz lehet tehát számunkra az, hogy Isten tartogat valakit, aki elhozza nekünk a boldogságot. „Azt szeretném, hogy ezen a mai estén a mi női lelkünknek a simulékonyságát, a formálhatóságát is vizsgáljuk meg egy kicsit. Ugyanis mindig tudunk egymásra hatással lenni, mindannyian egy-egy hátitáskával érkezünk egy-egy kapcsolatba, egy közösségbe. A virágokat nézve és megérintve azonban jusson eszünkbe az, hogy Isten általában olyan társat rendel mellénk, akivel nekünk jó lesz”, tanácsolta a lelkész.

Ezt követően Talmács Krisztinát Serbán Mária faggatta eddigi életútjáról, valamint arról is, hogy mi történik vele akkor, amikor a kertben tevékenykedik. Szóba került a virágok szeretete, illetve az is, hogy mennyire fontos az, hogyan formáljuk az emberek ízlésvilágát, és miként fejezzük ki, hogy micsoda nagyszerű élmény a szezonális virágokat szeretni és azokat elajándékozni. Hogyan lehet a virágokkal alkotni, és lehet beérni azzal a kevéssel is, amit éppen ad a kert. „A virágokat meg lehet nézni, fogni, csodálni és egyeseket akár meg is kóstolni. Elmélyülhetünk a szépségükben, mely tulajdonképpen a női léleknek és termékenységnek a visszatükröződése”, hangsúlyozta a meghívott.

Az összejövetel fontos részét képezte az alkotási folyamat, mely során Talmács Krisztina kérésére az érdeklődők úgymond a saját lelkük virágát formálták meg. Színt, ízt, tapintást adtak neki, megmutatták alkotásukat a világnak, s a világot neki, hogy aztán elengedjék a mindenségbe.