2022.09.30. 10:11
Danicska Papa-emléktúra a Berettyó forrásához
A sokak által tisztelt és kedvelt túravezető, Danicska János, vagyis a „Papa” rövid, de súlyos betegség után ez év nyarán hunyt el. Az ő emlékére szervezett kirándulást a Berettyó-forráshoz az Erdélyi Kárpát Egyesület nagyváradi szervezete szeptember 24-én.
Erdei Ferenc
A Berettyó forrásához szervezett kirándulásokat évek óta a „Papa”, vagyis Danicska János túráiként emlegették az azokon résztvevők. Az Erdélyi Kárpát Egyesület helyi szervezete, az EKE ’91 Nagyvárad az iránta való megbecsülése jeléül 2022. szeptember 24-én szervezte meg a Danicska Papa-emléktúrát a Berettyó forrásához, ugyanis ez volt az ő egyik kedvelt útvonala.
A megemlékezők számára két lehetőség volt biztosítva. A vonatos túra, Reich József vezetésével, vagyis vonattal Nagyváradról Feketetóig, innen gyalog a Berettyó forrásához és vissza; ez egy 22 kilométeres táv, 750 méter szintkülönbséggel. Ezzel a lehetőséggel 52-en éltek és még csatlakoztak hozzájuk kilencen. A másik lehetőség az autóbuszos túra volt, azok számára, akik nem tudták felvállalni a hosszú gyaloglás fáradalmait: ők busszal utaztak tehát Nagyváradról, és így lehetőségük volt megközelíteni 600 méterre a Berettyó forrását, a rájuk váró rövid gyaloglás pedig már nem volt megterhelő. Ezt a túrát Hangai Violetta vezette és 47-en vettek részt rajta. A visszaúton ők megtekintették Sólyomkő várát is.
A két csoport délután egy óra körül találkozott a Berettyó forrása közelében lévő tisztáson. Mint várható volt, a 108 megemlékezőből egyszerre törtek elő az egyéni és közösségi emlékek a Danicska János által az elmúlt években szervezett túrákkal kapcsolatosan. Özvegye jóváhagyásával a Papa hamvait tartalmazó urna is ott volt a Berettyó forrása és vízesése közelében a megemlékezés megható pillanataiban, így ő is „hallhatta”, ahogy a Berettyó halkan előtör a domb aljából, néhány tíz méterrel távolabb pedig már erősebb morajlás közepette, egy gyönyörű vízesést formálva siet le a völgybe.
A búcsúbeszédet Gy. Balogh László, az EKE ’91 Nagyvárad elnöke tartotta. Mint elhangzott, eltávozott túravezetőnk imádta a természetet, fontosnak tartotta tiszteletét és védelmét, és ezt a szemléletmódot igyekezett „beoltani” a fiatal túrázók gondolkodásába is. Ezért a kirándulásokon sokat foglalkozott velük, szerette a fiatalokat, és úgy viselkedett irányukba, mintha az apjuk lenne, így maradt rá a Papa becenév. Jó ismerőse volt a Sebes-Körös jobb és bal oldalán sorakozó domboknak és hegyeknek, de meglepően sok embert is ismert az ott lévő falvakban és a völgyekben, dombokon megbújó tanyákon.
A Papa alaposan előkészítette túráit. A vonatos túráknak van az a hátulütője, hogy a túravezető csak a vasútállomáson találkozik a többiekkel, tehát nem ismer személyesen mindenkit, nem tudja előre azok erőnlétét. A meglepetések elkerülése végett Danicska Jánosnak voltak előre kigondolt tervei. Ha a csapat nem tudta tartani az iramot, akkor három-négy kilométert rövidített az eltervezett útvonalból, vagy ellenkező esetben volt, amikor három-négy kilométert csak úgy hozzáadott, mert látta, hogy a csapat egy, a már megszokottnál erősebb iramot is bevállal. Kirándulásai alkalmával az általa készítettet „Hegyek királynője” feliratú kitűzővel ajándékozta meg a legidősebb női túrázót.
Jó volt részt venni a Papa túráin, hiányozni fog mindig vidám, mosolygós arca, a figyelmessége mindenki irányába, és az a jókedvű optimizmus, ami még a fáradt túrázókra is menthetetlenül átragadt. Emlékét megőrizzük.
Danicska János túravezető emlékére
Vad Zoltán
Kedves Papa!
Ismét egy szép túrát köszönhettünk Neked! Szeptember vége volt, két hete esett, de a Te túrádon ragyogóan sütött a nap. Nem véletlen, hogy ezen a napon az ég ragyogott a legszebben, úgy tűnt, hogy a felhők is megadták magukat az égi ragyogás előtt.
Ugyanúgy kezdtük a túrát, ahogyan Te szoktattál bennünket, összegyűltünk a körösfeketetói vasútállomáson és meghallgattuk a túravezető, Reich Jóska ismertetőjét. Majd szép sorban elindultunk. Vidám beszélgetések, nevetések közepette vágtunk neki a köves útnak. Az utolsó házakat is elhagyva, túránk útvonala emelkedni kezdett. Az első pihenőt ott tartottuk, ahol veled is mindig megálltunk. Szinte ott éreztünk magunk között, szinte láttuk a mosolyod, miközben bátorítasz mindenkit, hogy eddig volt nehéz, a következő kanyar után sokkal könnyebb lesz. És így is volt, körülbelül 300 méter szintemelkedés után túl voltunk a nehezén. Gyönyörű volt a kilátás, csodálatos panoráma tárult a szemünk elé. Jól esett megpihenni, uzsonnázni és a táj szépségében megfürödni. Az idillikus hangulatból Reich Jóska sípszava zökkentett ki, indulni kellett tovább.
A túra innen kezdve egy séta volt, hol lankás mezőkön, hol fák susogását hallgatva, mindvégig a festői táj vonzásában. A Berettyó forrásához, az utat elhagyva le kellett ereszkednünk körülbelül 200 méternyit. Itt találkoztunk egy másik csapattal, akik autóbusszal jöttek a Te tiszteletedre. Megható volt látni, ahogy a közel 100 túrázó vidáman köszöntötte egymást. Volt akit régen nem láttam, és most tudtunk ismét találkozni. De akit nem ismertem, azokkal is szívélyesen üdvözöltük egymást. Megható és egyúttal örömteli volt ez a találkozás.
A Berettyó folyó Szilágy megyében, a Réz-hegység északkeleti részén ered, majd 167 kilométer után a Sebes-Körösbe torkollik. Találkozónk helyszíne szimbolikus, mert ott vettünk Tőled búcsút, ahol valami kezdődik. Ahogyan Balogh Laci is elmondta, minden túrád után azt kérdeztük, hogy mikor lesz a következő, és vártuk Tőled az sms-t. Több üzenetet ugyan már nem küldesz nekünk, de minden túránkon a szívünkben leszel, és biztosak vagyunk benne, hogy valahonnan fentről vigyázod majd minden lépésünket.
Köszönünk mindent, Papa!
