Napközis tánctábort szervez a várban a Nagyvárad Táncegyüttes

Bozsódi-Nagy Orsolya

– A tánctábor során mind a kortárs, mind a néptánccal közelebbről megismerkedhetnek a résztvevők. Miért fontos közelebb hozni ezeket a műfajokat? Ez volt az alapötlet? 

Gy. Cs.: – Az alapötlet az volt, hogy szervezzünk egy olyan tábort, melynek során a 10 év feletti gyerekek minél több táncos és kreatív élményben részesülhetnek. Foglalkozásainkat a tánc köré építjük, játékosan közelítünk a kortárs tánc alapjai felé, a test kifejezőerejének fejlesztésére fektetjük a hangsúlyt. Közös együttlétre invitáljuk a résztvevőket, ahol garantált a szórakozás és az élményszerzés. 

I. B.: – Szerintem a programsorozat néptáncos részének elsődlegesen a néphagyománnyal való ismerkedés a célja. Természetesen a néphagyománynak szerves része a néptánc is, de hajlamosak vagyunk a különféle népművészeti ágazatokra önálló, önmagukban létező egységekként tekinteni, miközben ezek a valóságban egy összefüggő rendszer, a néphagyomány részeként léteztek. Ezt az összefüggő rendszert szeretnénk közelebb hozni az érdeklődőkhöz úgy, hogy a tánc és a zene jelentené a kiindulási pontot, de emellett egyfajta teljességre is törekszünk.

Két dolog miatt is fontosnak tartom minél szélesebb körhöz visszajuttatni a hagyományainkat. Az első, hogy személyes tapasztalatom szerint nagyon kevesen ismerik, használják az örökül ránk maradt tudást. A másik ok, amely szorosan kapcsolódik az elsőhöz, hogy szerintem nagyon is indokolt napjaink felbolygatott világában egy olyan működőképes modellt megmutatni, amely sok-sok generáción keresztül bizonyította létjogosultságát, és amelynek egyrészt örökösei, másrészt élvezői is lehetnénk.

– Milyen tevékenységekkel várják a résztvevőket?

Gy. Cs.: – A résztvevők olyan programcsomagot kapnak, amely aktívan megmozgatja őket mind fizikailag, mind mentálisan. Kreatív játékokon keresztül fedezhetik fel testük még nem ismert képességeit. Ezek mellett a gyerekek megtekinthetik előadásainkat, melyek után részletes beszélgetéseket tervezünk a látottakról, élményekről.

I. B.: – Egyebek mellett élőzenés táncos, énekes, hangszerbemutatóval összekötött néphagyomány-ismertető kiselőadásokkal, tánc- és énekoktatással, és egy-egy előadással várjuk az érdeklődőket. Ezenkívül ötletként még a kézműves-foglalkozás, a mesehallgatás, és a népi sportjáték is felmerült.

– A programban közös torna és táncos vártúra is helyet kapott. Van ebben szándékosság, hogy úgy érzik, a fiatalokat meg kell mozgatni? Fel kell őket állítani a számítógép elől?

I. B.: – Személy szerint mindenképp hasznos dolognak tartom, ha a napi rutinba sikerül kis testmozgást is belevinni, legyen az tánc, torna, futás, úszás, biciklizés, bármi.

Gy. Cs.: – A programjaink középpontjában a kreativitás és a test, mint kifejezőeszköz áll. Véleményem szerint a tánc egészséges tevékenység, olyan fontos dolgokra tanítja a gyereket, mint fókusz, társakra figyelés, csapatban gondolkodás, ritmusfejlesztés, testkoordináció, közösségépítés. Mind olyan dolgok, amelyeket a gyerekek egyáltalán nem, vagy személytelen formában kapnak meg a virtuális térben. 

– Milyen előadásokat láthatnak a résztvevők és az érdeklődők a tábor ideje alatt, és miért pont ezeket?

I. B.: – A Vuk és a János vitéz táncszínházi feldolgozásait mutatjuk meg az érdeklődőknek. Az előadásokban a közös vonás, hogy mindkettő irodalmi művet alakított át a tánc nyelvére. Annak ellenére, hogy az egyik egy ifjúsági regény, a másik egy reformkori elbeszélő költemény, mégis közös bennük, hogy alapvető emberi értékeket közvetítenek. A János vitézben a hátrányból induló hős útját követve, számos kaland, próbatétel után tapasztalhatjuk meg, hogy miként lehet Kukorica Jánosból János vitézzé, majd a halált is legyőzve Tündérország királyává válni. Nem utolsó szempont az sem, hogy amennyiben jól tudom, mindkét mű tananyag is. Azt gondolom, hogy az előadásokkal tanárnak, diáknak egyaránt segítjük a munkáját, mivel a száraz szöveg helyett, egy erőteljes és látványos képi világon keresztül élményeket, benyomásokat szerezhetnek, viszonyokat láthatnak, érthetnek meg.

Gy. Cs.: – Mindkét anyag a magyar irodalom olyan klasszikusaiból táplálkozik, melyekkel gyerekként nagyon izgalmas találkozni. A Vuk egy fejlődéstörténet sok humorral és játékkal, a János Vitéz meg egy gyönyörű szerelmi történet, tele megpróbáltatásokkal. Mindez a tánc nyelvén, ami egy teljesen más, új megközelítést és élményt jelenthet a gyerekeknek.

Fotók: Szigligeti Színház