Könnyed műfajú kitekintő a szeretet jegyében

Tóth Gábor

Eredetileg szabadtéri nyáresti zenélésnek lett eltervezve a filharmónia mostani koncertje, a múzeum könyvtár felőli szárnyánál található amfiteátrumba, de sajnos a szombat délutáni viharos időjárás közbeszólt, így helyesen a biztonságos megoldást választva a múzeumépület konferenciatermébe költöztették az eseményt, a tervezett hangulatvilágítás és a szabadtéri akusztikai élmény tehát kényszerűen elmaradt. Sebaj, augusztusban még lesz mód bőven a szabadban hangversenyeket hallgatni.

A fellépő kvartett program szerint, hivatalosan is a Nagyváradi Állami Filharmónia vonósnégyese nevet viselte, tagjai a szimfonikus zenekar szólamvezetői és/vagy e szerepet betöltő vonósai: Nagy Kálmán – elsőhegedű, Kurucz Tibor – második hegedű, Suciu Attila – brácsa, Fábián András Attila – cselló.

Nagyjából 130 főnyi közönség volt jelen. Mivel az interneten ide vonatkozóan előzetesen „Sold Out”-ot jelzett a filharmónia, elvileg 250 jegyet értékesítettek, ami azt jelenti, hogy 120-an mégsem jöttek el, vélhetően a rossz idő miatt.

A koncert választott címe, Salut d’amour (Szerelmi üdvözlet) itt voltaképp a szeretetre, az együtt eltölthető értékes időre, ennek és egymásnak megbecsülésére utalt – az első műsorszámát követően egy rövid gondolatban Nagy Kálmán koncertmester szóban is kihangsúlyozta ide vonatkozóan: azt mondják, két dolog örök, az idő, és az isteni szeretet.

A műsorlapot böngészve viszont mindjárt három dolog tűnt fel. Az előző vonósnégyes-koncerthez képest, most végre pontosan ugyanaz volt a leírt műsor, mint ami el is hangzott. Gratulálunk az egyeztetéshez. A második, hogy még az az eddigi néhány cím-, dátumjelző, vagy hangszermutató magyar szó is teljesen lekopott immár a programlapról (leszámítva most véletlenül az együttes tagjainak neveit). A harmadik pedig a kvartett-tagok bemutatóit olvasva szembeötlő: Kurucz Tibor, a második hegedű szólamvezetője 2022-ig volt a filharmónia művészeti igazgatója – azaz idén, csöndben, a háttérben eltűnt/megszűnt a szép hagyományú, felerészben magyar vezetés a filharmónia éléről.

A műsor kerek egyórás volt, sok átiratot-feldolgozást tartalmazott (némelyik elég furcsa összhangú letét), valamint jó minőségben volt közreadva, de tartalmilag voltaképp alig van mit mondani róla érdemben. Egyetlen eredeti komolyzenei besorolású darab kapott helyet – bár ez a korabeli rokokó szórakoztató műfaj is csak Mozart kézjegyének köszönheti értékét – a mostanában lépten-nyomon műsorra tűzött D-dúr divertimentóról (K. 136) van szó. Ennek mind a három tételét megtapsolta a közönség. Úgy látszik ezt szereti a filharmónia, mert tételeket felsorolva én már az idejét sem tudom mikor láttam utoljára a műsorlapjaikon. A másik ilyen faktúrájú darab Edward Elgar koncert-címadó szerzeménye, a Salut d’amour volt, de ez átiratban. Fritz Kreisler bécsies kedélyű Liebesleid (Szerelmi bánat) valcerét erős szalonkompromisszummal még ide írhatjuk. A többi szám, ha szépen kidolgozva is, csak ál-kamarazene, „könnyűzene” volt – filmbetétek, tangók, musical-részlet – még ha olyan illusztris szerzők jelen is voltak a sorban, mint Henry Mancini, John Williams, Andrew Lloyd Webber, Duke Ellington vagy Ástor Piazzolla. E műfaj java egyértelműen kiszolgáló funkciójú, túlzottan egyoldalú kultiválása (még nyári szezonban is) komoly értékeket ápolni hivatott filharmóniáknak közönség és előadók szempontjából is kifejezetten ártalmas és félrevezető gyakorlat. Tegyük még azt is hozzá, hogy legalább hat ezekből az előző havi másik vonósnégyes koncertjén is megszólalt július 13-án, az igaz, hogy korántsem ilyen fokú energiaszinten. Pillantsunk is bele a sorba: Besame mucho, La vie en rose, Por una cabeza, What a Wonderful World, Két gitár, Schindler listája, Memory (Webber Macskák, érzésem szerint kicsit sok volt ide a 60-as metronómú tempó), Bregovic-tangó (Ungerground), Moon River, It Don’t Mean a Thing, Ocsi csornije, Libertango. A célközönséget megtalálta a koncert, a siker hangos, intenzív volt. Ráadásként szólt ismét az Ocsi csornije.

A szerző felvétele