VéZé

Egy régi hangosító kollégánk írta tegnap: „VZ égi ügyelő lett, összeszedi a kollégákat, s szomorkás mosollyal néz azokra, akiknek hiányozni fog.” 

Hát kutyául fog hiányozni. Vajda Zoltán huszonhatodik évadját zárta a színházban, ebből húszat ügyelőként, a legnagyobb felelősséggel járó poszton töltött: ismerte a színház működését pincétől padlásig, az ő szavára jöttek színpadra díszítők, világosítók, kellékesek, színművészek, ő hárított hibákat, konfliktust, mérnök végzettségét százszor latba vetve oldott meg műszaki problémákat, legendás türelmét próbára téve emberi helyzeteket, sokakat tanított a színház alapvetéseire, támasza volt tervezőknek, rendezőknek. Támasza volt az egész színháznak. Nosz Botond után (akit alig másfél éve veszítettünk el fiatalon) talán az egyik utolsó támasza. 

Nincs, talán nem lehetett olyan ember, aki nem szerette: ömlenek az üzenetek – „Hát most hogyan tovább nélküled? Az energiád, a humorod, a biztonságod nélkül…

Tősgyökeres nagyváradi volt, biciklijével cikázott a városban próbahelyek, a színház, a lakóhelye között, sok tízezerszer bement azon a művészbejárón, ahol szerda este mécsesek égtek őérte. Nagyon vágyott nyugdíjba menni, 58 éves volt, és már csak két éve volt hátra (mi meg rettegtünk, hogy mi lesz velünk, ha nyugdíjba megy – „… hát Zolikám, most jól elmentél, nyugodjál békében…” – igen, vágyott a háborítatlanságra, a nyugalomra, vágyott arra, hogy végre minden percét imádott tevékenységeinek szentelhesse. Szenvedélyes filmnéző volt, élő filmtörténeti lexikon, mindennek utánajárt, hozzáolvasott, filmesztéták is megirigyelhették tájékozottságát. Érthetetlen módon színház iránti kíváncsisága és érdeklődése sem szűnt meg, szabadidejét sokszor töltötte Budapesten színházakban, mozikban, kiállításokon, fesztiválokról ő tudósított a legpontosabban, hiszen minden előadást megnézett, amit tudott. Két ügyes kezével készített maga köré mindent, határozottan puritán életvitelét különös figyelemmel párnázta ki, tavaly például szívósan megépített önerejéből egy szaunát. Teniszezett, járta az erdőt, a hegyeket, nomád körülmények között heteket töltött tengerparton, azt sem tudtuk még, mi az a sup deszka, amikor ő már kipróbálta itt a kicsi Körösön, vett magának egyet, és napokig száguldozott vele hatalmas folyókon. Különösen fontos volt neki minden idő, amit fiával, Dáviddal, és lányával, Bogival tölthetett, rettentő büszke volt rájuk. Műgonddal készült minden találkozásra, együtt töltött időre, ünnepi menüre. Már-már különös tervezettséggel osztotta be idejét, mintha egy perc sem maradhatna kitöltetlenül, mintha minden percet kár volna elvesztegetni. 

Hetek óta sokaknak újságolta kitörő örömmel, hogy lányával csodálatos kirándulást terveznek a Retyezátba. Erről a kirándulásról már nem tér vissza hozzánk, kalandvágya ismeretlen ösvényre terelte őt. És onnan egy jóval hosszabb útra kelt. 

Egy fénykép alá írta Hajdu Géza: „Útra készen. Jó utat kívánok neked, Zoli!” 

Jó lenne ebben megnyugodni, de ez egyelőre elképzelhetetlen, nagyon sokáig nem fogjuk érteni, hogy VZ miért nem áll az ügyelőpultnál, miért nem kukkant ránk égő, világító kék szemével a szemüvege fölött. 

Ez egyszerűen nem igazságos.

Novák Eszter és a Szigligeti Színház közössége

Közösségi oldalán közölte szerda délután a tragikus hírt a Szigligeti Színház, hogy Vajda Zoltán, a társulat ügyelője hegymászás közben életét vesztette. Vajda Zoltán a lányával és annak féltestvérével a Retyezát-hegységben kirándult, és kedden délután a Bukura-tó felé haladva arra kérte őket, hogy folytassák útjukat a kijelölt ösvényen, ő pedig egy rövidítésen mászik fel a táborig. Amikor a fiatalok megérkeztek a megbeszélt helyre, és hiába várták érkezését, értesítették a hegyimentőket. A Hunyad megyei hegyimentő szolgálat közlése szerint három csapat indult Vajda Zoltán felkutatására, ám a keresést kedden este abba kellett hagyniuk. Szerda reggel folytatták a bevetést, de sajnos már csak a férfi élettelen testét találták meg a Zárt Kapuk hegygerinc (Porțile Închise) alatt: egy meredek sziklafalról zuhant le mintegy száz métert. Vajda Zoltán 58 éves volt.