Várad gazdasága leképezi a város történetét

Pap István

Sajnos alig pár ember jelent meg a csütörtöki könyvbemutatón, pedig igazi kuriózum a Nagyvárad gazdasága 1900-1950 című kötet, ugyanis mint ahogy azt maga a szerző hangsúlyozta, ez az első összegző jellegű gazdaságtörténeti munka a tárgyalt időszakról. Dr. Fleisz János kifejtette, hogy azért ásta bele magát ebbe a témába és ebbe a korszakba, mert a legtöbb gazdaságtörténeti munka a régebbi korokat elemzi, a huszadik század első felének gazdaságtörténetével nem nagyon foglalkoztak a történészek, különösen az 1940-44-es időszakot tárgyalják lakonikusan. A huszadik század első ötven évét azért sem hálás feladat elemezni, mert különböző korszakokat foglal magában, melyeknek különböző jellegzetességeik voltak. Fleisz János kiemelte, hogy az elmúlt években voltak nagyon jó és hasznos kutatások, megemlítette a Partium Füzetek sorozatban megjelent, Nagyvárad ipartörténetét feldolgozó kötetet, viszont „én azért nyúltam hozzá ehhez a témához, mert nem csak az ipar, hanem az összes gazdasági szektor egységében érhető meg Várad gazdaságtörténete” – fogalmazott a történész. Kifejtette, hogy a teljes gazdasági élet feltárásával lehet megvilágítani a város történetét. „Nagyvárad gazdasága leképezi a város történetét: amikor fejlett volt a gazdasága, akkor a város is dinamikusan fejlődött, amikor visszaesett, akkor a város fejlődése is visszaesett” – jellemezte az akkori időket Fleisz János.

Hullámzó fejlődés

Nagyvárad a 19 és a 20 század fordulóján gyors gazdasági fejlődésen ment keresztül: jelentős kereskedelmi és iparváros volt, ugyanakkor komoly bankközpontnak is számított. A város fejlődése 1920-tól azaz az impériumváltás után megszakadt, többek között azért, mert egy ország földrajzi központjából egy másik ország határszélén találta magát, elszakadt nyersanyagának és piacának egy részétől, például gabonát nem a bihari térségből, hanem Konstancáról hozták. „Nagyváradot az mentette meg, hogy minden egyes terméket elő tudtak itt állítani” – jelentette ki Fleisz János. Az impériumváltás után Nagyvárad leszakadt a többi várossal folytatott versenyben, és mind gazdasági, mind más szempontból visszaesett. Az 1940-44-es időszakban egy újabb gazdasági fellendülés figyelhető meg, ebben az időszakban 171 gyár és iparvállalat, 1062 üzlet és 23 pénzintézet volt a városban, nyolc villamos járt és 1940 szeptemberében indul meg a rendszeres légi személy- és teherforgalom a nagyváradi repülőtéren, ahova Budapestről érkeztek a repülők, innen pedig Kolozsvárra és Marosvásárhelyre repültek tovább. A második világháború utáni években kezdődik a város gazdaságának teljes átállítása a szocialista típusú gazdasági rendszerre.

Mi lett volna, ha

A könyvismertető után kötetlen beszélgetés alakult ki a szerző és a megjelentek között. Az est házigazdája, Nagy József Barna azt a kérdést tette fel: mi lett volna, ha nincs impériumváltás. Fleisz János azt válaszolta, hogy más tudományágaktól eltérően a történelemtudomány nem foglalkozik ilyen kérdésekkel, az alternatív valóságokat feltáró munkákat kontrafaktuális történetírásnak hívják, mindazonáltal a különböző gazdasági-, statisztikai adatok, továbbá a történelmi események elemzéséből megállapítható, hogy talán Nagyvárad volt a legnagyobb vesztese a trianoni határmódosításnak, mert 1920 után lemaradt a régió többi városával folytatott versenyben. „De az látható, hogy Nagyvárad nem a saját gyengesége miatt maradt le, hanem mert megnyomorították” - fogalmazott a történész. Az első világháborút megelőzően bár éltek nagyon szegény emberek is itt, mégis Nagyváradon volt a legnagyobb az életszínvonal a magyar vidéki városok közül, és minden körülmény adott volt ahhoz, hogy Nagyvárad egy olyan regionális központtá váljon, mint manapság például Stuttgart vagy Dortmund Németországban, de a trianoni határmódosítás ezt a lehetőséget elvette. Aztán további csapások is érték a váradi gazdaságot: ilyen volt az 1929-33-as gazdasági világválság hatása, és a váradi gazdasági életben jelentős szerepet játszó zsidóság elhurcolása 1944-ben. Azt is megemlítette, hogy ha nem történt volna meg az impériumváltás, akkor egészen biztos, hogy a magyarság aránya egészen más lenne ma a városban. Ehhez kapcsolódva végül leszögezte: az 1900-1950 időszakban több radikális történelmi változáson ment át Nagyvárad, de az tény, hogy a város gazdasági élete ebben a fél évszázadban a magyarsághoz köthető, beleértve a magyar érzelmű zsidóságot is. Mint mondta, azért írta meg ezt a könyvet, „hogy megismerjük azt, amit elődeink tettek, azt, hogy mire kellene építsünk, és hogy mi az, amiért napjainkban is helyt kellene álljunk”.