Kiállítás a nagyváradi modernista művészetről

Pap István

Szép számban érkeztek érdeklődők vasárnap délután a váradi várban lévő városi múzeumba, hogy tanúi legyenek a Modernista művészet Nagyváradon című tárlat megnyitójának, amelyet a Nagyváradi Városszépítő Egyesület és a kolozsvári Quadro Galéria szervezett a Szent László Napok keretében. Az eseményen a két kurátor, Zuh Deodáth és Székely Sebestyén ismertették a tárlat koncepcióját. Előbbi azt emelte ki, hogy sokat tudunk Nagyváradnak a két világháború közötti korszakáról történészek, művészettörténészek, építészettörténészek jóvoltából, ennek a szerteágazó tudásnak a képzőművészeti vonulatát mutatja be ez a kiállítás. A várbeli múzeum második emeletén három teremben berendezett tárlat anyagát részletesen ismertette Székely Sebestyén, aki elárulta, hogy az eredeti ötlet az volt, hogy a két világháború közötti váradi művészetet a maga teljességében mutassák be, de miután számba vették a Körösvidéki Múzeum gyűjteményét és a magángyűjteményekben fellelhető munkákat, végül úgy döntöttek, hogy csak a modernista vonulatba nyújtanak betekintést. „Azokat a munkákat válogattuk be, amelyek az avantgárddal tartják a kapcsolatot, azokat, amelyekben a szociális érzékenység jelentősen érzékelhető, ugyanis ezek olyan jellemvonásai a nagyváradi művészetnek, amelyek megkülönböztetik ezt a művészeti központot bármelyik másik romániai város művészeti termésétől, és csupáncsak Bukaresttel lehetne összehasonlítani. E kiállítással azt reméljük, hogy sikerül hangsúlyozni azt, hogy itt egy európai szintű művészeti központ létezett a két világháború között, ami teljesen elkülönül Nagybánya vagy Kolozsvár művészetétől, és egy olyan fajta szociális művészetet hozott létre, ami sokkal inkább Prága, Kassa, Berlin vagy akár Párizs vagy más német városok művészetével tartja a kapcsolatot” – fogalmazott a kurátor.

Ihletett jósok: művészek

Székely Sebestyén kifejtette, hogy az első teremben egy polgári lakás falait rekonstruálták. A váradi polgárok a klasszikusabb műveket szerették, ezért Tibor Ernő, Maczalik Alfréd, vagy akár Mund Hugó tájképei, aktjai díszíthették a polgári otthonok falait. „Ez volt az a miliő, amelyben a modernista művészet megszületett” – jegyezte meg a kurátor, jelezve, hogy Dömötör Gizellának a kubista művei már felhívják a figyelmet arra, hogy a 20-as években Nagyváradon kialakult művészet elszakadt a nagybányai vagy a kolozsvári művészet klasszikus tájszemléletétől és művészeti gondolkodásától, és sokkal jobban reagált arra, ami abban a periódusban jellemző életérzés volt. „A Mund-Dömötör házaspár munkái ennek a háború utáni elvágyódásnak a gyönyörű kifejeződései” – tette hozzá Székely Sebestyén. A második teremben a két világháború közötti korszaknak két legfontosabb jelenségét mutatják be, ezek egyike a technikai fejlődés, amelyet Ruzicskay György A repülés című festményével szemléltetnek, a másik pedig a gazdasági világválsághoz kötődő szegénység és munkanélküliség, ez a téma több alkotásról visszaköszön. Az utolsó teremben lezárásként a kurátorok egyfajta hepiendet szerettek volna kialakítani, de erre nem volt lehetőség, hiszen magát a korszakot a második világháború zárta le, ezért az utolsó terembe azok a művek kerültek, főként Leon Alex alkotásai, melyek előre jelezték azokat a katasztrófákat, amelyek aztán a második világháborúban bekövetkeztek. „Döbbenetes az, ahogy a harmincas években a művészek konkrétan megfogalmazták mindazokat a problémákat, a szélsőségek irányába való eltolódás veszélyét, a holokauszt veszélyét, amelyek később aztán meg is történtek. Számomra a kiállítás egyik üzenete ez, hogy kicsit jobban higgyünk a művészetnek, és kicsit jobban figyeljünk arra, amit a művészek mondanak” – zárta szavait Székely Sebestyén. A vasárnap délután megnyílt tárlat szeptember 30-ig látható a váradi várban.