EKE-túra: Sziklakert a Vulkán-tetőn

Vad Zoltán

Bucsesd falu kis lélekszámú település Fehér és Hunyad megye határán. A Brád és Abrudbánya közötti hágókon autózva fel sem tűnne senkinek, ha nem lenne a határában egy, a Székelykőre emlékeztető hegy. Az 1257 méter magas Vulkán-hegy csak a nevében vulkanikus, valójában az emberi szemet odavonzó, a környék fölé büszkén magasodó masszív mészkőtömb az Érchegység északi részén.

Több turistajelzés is arra csábít, hogy vágjunk neki a hegynek. Egy szekérúton kapaszkodhatunk fel egészen addig a pontig, amíg az erdő szélére érve a kék körről leválik a kék kereszt jelzés. Kezdő túrázók nagyon könnyen abba a csapdába eshetnek, hogy ez egy rövidítés – valójában csak az vágjon neki, aki nem riad vissza a négykézlábas túrázástól, annyira meredeken kapaszkodik fel a tetőre. Természetesen, erről semmilyen figyelmeztető tábla nincs. Avatott szem tudja csak kiszámítani az útvonal nehézségét, ha jó térképe van, és a szintvonalakat elemzi. A kék kör jelzés sem jobb a keresztnél, bár az elején enyhébben indul, de körülbelül félúton pont úgy „megbolondul”, mint a kereszt-társa. Ottjártunkkor fel is fedeztünk egy, a jelzést kijavító és így a hegymászást enyhítő útvonalat. Ezt érdemes követni, mert a végén beletorkollik a kék kereszt és kör útvonalakba. Szerencsénk is volt, mert az időjárás száraz volt, el sem tudnám képzelni, sőt egyenesen életveszélyesnek is tartom itt a hegymászást esős vagy vizes talajon.

A közel másfél órás kapaszkodás fáradalmait letudva, a kitartó kirándulónak csodálatos panoráma a jutalma. Tiszta időben ellátni Verespatak, a Detonáták, a Bihar-hegység és a Gyalui-havasok ormáig is. Az emberi szem nem tud betelni a látvánnyal! Már senki sem foglalkozik azzal, hogy hányszor csúszott vissza, miközben a kilátóra felkapaszkodott. A pazar kilátás mellett, virágok sokasága kápráztat el bennünket. Már csak ezért is megérte ide feljönni! Egy természetes sziklakertben folytatjuk az utunkat, ahol ismeretlen kezek mindent szépen a helyére tettek. El sem tudnám képzelni ezt a túrát virágok nélkül!

A tetőn lévő turistajelzés megint nem tölti be a szerepét, a kilátókat egyik sem érinti. Ráadásul, két ízben is amikor tisztáshoz értünk, a jelzés eltűnt! Ha nem lett volna térképünk, biztosan rossz irányba megyünk. Sőt, minden egyes kilátót követően, újra és újra meg kellett a jelet keresni. A meleget nem érezni, mert a sziklakertünk fái hűs árnyékot biztosítanak. A lefelé vezető út már sokkal jobban követhető és járható. De mivel az ördög nem alszik, vigyázni kell itt a piros jelzéssel, mert az egyenesen egy kőomlás csapdájába vezet, ahonnan szó szerint fenéken lehet csak lecsúszni. A jelzés helyett érdemes a lejtőt lefelé követni, amíg meg nem találjuk a sárga jelzésű szekérutat. Innen, alulról újra rá lehet csodálkozni a természet mészkőcsodájára.

A túráért köszönet illeti Rákóczi-Bugyi Gyöngyi túravezetőt!