Kötet- és lapszámbemutatót tartottak a debreceni Alföld folyóirat tagjai a nagyváradi Léda-házban

Pikó Stefánia

Az 1950-ben alapított Alföld folyóirat, amely az első négy évben Építünk névvel jelent meg, jelenleg hetvenharmadik évfolyamában jár, a magyar lapkultúra története alapján, az irodalmi lapok közül az egyik legrégebbi, amelyik egyhuzamban megjelenhetett. Ennél idősebb például a Tiszatáj, amelyet 1947-ben alapítottak, és a Vigilia, amelyiket 1935-ben. 
A Léda-házban tartott találkozón az Alföld szinte teljes állandó csapata jelen volt: Szirák Péter főszerkesztő, Áfra János költő, a szépirodalmi rovat vezetője, képszerkesztő, Herczeg Ákos, a Kilátó rovat vezetője – amelyben esszék, interjúk, beszélgetések jelennek meg –, ugyanakkor tördelőszerkesztő és olvasószerkesztő is, Lapis József, a kritika rovat vezetője, Szabó Bernadett szerkesztőségi asszisztens és Szirák Sára, aki a lap közösségi oldaláért, online verziójáért felelős. 
Az elmúlt években két alkalommal, 2016-ban, illetve 2020-ban estek át arculatváltáson. Az elsőnek az apropója a főszerkesztő-váltás volt, mint kiderült, azóta működik a jelenlegi felállásban a folyóirat. A leglátványosabb változás, ami nemrégiben történt, az a fekete-fehérre váltás, amiről főleg Áfra János mesélt. Elmondta, nem volt könnyű a döntés, főleg, hogy az online Alföld is fekete-fehérre váltott, ami még a nyomtatott verzió eseténél is furcsábban hathat egyesek számára. A fotóművészetben ezt bizonyos esetekben modorosságnak vélik, az Alföldnek azonban ezzel inkább az a célja, hogy leegyszerűsítse a külsőségeket, és minden figyelmet inkább a tartalomra tereljenek. Ugyanakkor a fekete-fehér egyszerűsége is okozhat feltűnést, főleg az online térben. A szerkesztő hozzátette, igyekeznek figyelni arra, hogy a számokban megjelenő írásokhoz illő illusztrációkat használjanak, a fekete-fehér arculat okán pedig leginkább grafikákkal dolgoznak. Ha már a külsőségekről esett szó, röviden körbejárták a nyomtatni, vagy nem nyomtatni kérdést is, a konszenzus pedig hamar megszületett: a print azért mégiscsak más, és biztosabbak lehetünk abban, hogy maradandó, fennmarad az utókornak.
„Az Alföld egy nagyon régi lap, ami nagyon rétegzett hagyományt jelent, nemcsak nehéz, hanem édes terhet, ami kötelez is minket, de biztonságot is ad” – fogalmazott Szirák Péter főszerkesztő. Megjegyezte, vannak olyan szerzők, akik már a folyóirat első tíz-tizenöt éve óta folyamatosan publikálnak a lapban, ami szintén erről a nagy hagyományról árulkodik. Külön büszkék arra is, hogy Esterházy Péter 1974-ben az Alföldben tette közzé első publikációját, a Fancsikó és Pinta egy részletét. Az Alföld Stúdióról is említést tett a főszerkesztő, amely a folyóirat mellett működő tehetséggondozó műhely, 1971 óta adnak ki antológiákat. Ezek közül az elsők az Együtt, a Közelítések, a Kikötő, a legutóbbi pedig, amelyet 2018-ban adtak ki, a Nyugvó energia.
Az Alföld májusi számának szépirodalom rovatát Szeles Judit Háború című verse indítja, ugyanitt olvasható László Liza versciklusa, a Világatlasz, és Németh Zoltán versciklusa is, a Fáraók. Prózában Nagy Gerzson és Molnár Sára írásai olvashatók. A Kilátó rovatban Bereményi Gézával található beszélgetés, aki a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-, József Attila- és Balázs Béla-díjas magyar író, dalszöveg- és forgatókönyvíró, filmrendező, illetve Pásztor Anna énekes édesapja. A tanulmány rovatban többek között Borbély Szilárd és Térey János írásaira reflektálnak, mindemellett a legújabb számban irodalmi szemlék is olvashatók.

Újrafelfedezni Adyt
„Herczeg Ákos különféle utakat, ösvényeket jár be az Ady-költészet rengetegében, sok egyéb izgalmas belátás mellett azt mutatva meg, hogy miként létesül, miként alakul, miként változik az Ady-versek énje – kötetről kötetre, versről versre, olykor strófáról strófára” – fogalmaz Lapis József kollégája könyvének fülszövegében. A sorozatról Szirák Péter elmondta, korábban volt már az Alföldnek könyvsorozata, amely annak idején Alföld Könyvek néven futott, így lett az új sorozat neve Új Alföld Könyvek. Ennek keretében a fiatalabb generációhoz tartozó tudós szerzők műveit közlik.
A hatalmas munkáról ránézésre is árulkodó kötetben friss Ady-verselemzések olvashatók. Herczeg Ákos szerint az elmúlt években, bár gyakran merül fel Ady neve különböző évfordulók, ünnepségek alkalmával, de konkrétan a költészetéről egyre kevesebb szó esik. „Jelen munka tehát az ezredforduló utáni Ady-recepció vagy -utóélet ellentmondásos, hangzavarnak és szótlanságnak egyszerre tekinthető helyzetében igyekszik a korábbi meglátásokat hol újra-, hol továbbgondolva megközelíteni Ady Endre költői munkássága kivételes erudíciójának mibenlétét” – olvasható a kötet előszavában, mely jól összegzi a munka tartalmát.
A kötet különlegessége nemcsak az elemzések új perspektívákat kínáló mivoltában ragadható meg, hanem az elsőre furcsának tűnő versválasztások nyomán is. A szerző ugyanis mellőzi Az eltévedt lovas című, több szempontból is súlyos verset, ugyanakkor részleteiben vizsgálja az Ond vezér unokája címűt, amely első olvasatra, önmagában véve közel sem annyira jelentős, mint az előbb említett. A Visszatérés a nyelvbe a szerző 2015-ben megvédett doktori értekezésének átdolgozott változata, amely dolgozatnak Szirák Péter volt a témavezetője. A bemutatón a szerző kollégái kiemelték, Herczeg Ákos megtehette volna, hogy egyszerűen csak sorba rakja meglévő tanulmányait, ehelyett mindent alaposan átdolgozott, részben azért, mert olvasás közben újabb gondolatai, meglátásai születtek, részben pedig azért is, mert szerette volna, illetve szeretné, ha az írásai különösebb kritériumok nélkül bárki számára érthetők lennének.

A bemutatón jelen volt Závada Péter költő is, aki legfrissebb kötetéből olvasott fel néhány verset az est végén.