Hármas könyvbemutatót tartottak a nagyváradi püspöki palotában

Ciucur Losonczi Antonius

A bemutató alkalmával az érdeklődők megismerkedhettek a kétkötetes Régi emberek, régi történetek című munkával, valamint A Nagyváradi Egyházmegye főpapjainak és papjainak évkönyve 1811–2022 kiadvánnyal.

Felszólalásában Böcskei László megyés püspök örömét fejezte ki, hogy a vikárius szorgalmasan, kitartóan gyűjtötte az anyagokat, melynek köszönhetően emberi arcok, életek, sorsok, történelmi tények lettek rögzítve, kibontakozik a szereplőkre összpontosító helyi fejlődés, hogy mindez megmaradjon a kollektív emlékezetben.

Fodor József általános helynök kifejtette: bizonyára amiatt írt, illetve szerkesztett az utóbbi időben három könyvet is, mert mindig szerette a történelmet. Ötvenhárom éve szolgál a püspökségen, rengeteg emberrel találkozott, papokkal, nővérekkel és más egyházi alkalmazottakkal, kántorokkal, civilekkel egyaránt. A hatvanas évek végén a Szent László-plébánián volt káplán, aztán átjött a székesegyházhoz. Azt gondolta: akiket ezen évtizedek alatt megismert, azoknak az élete ne menjen teljesen veszendőbe. Ha tud róluk valamit, miért ne írná meg az utókor számára, hogy megmaradjanak az emlékezetben. Csodálatos emberek voltak, legalábbis neki az az egyik elve, hogy inkább a szépet és a jót vegyük észre, ne a rosszat. Ugyanakkor a Voiticsek-házaspár is kérte őt arra: írjon a Szent László-templom havilapjába, a Forrásba.

„Azokról, akik a nehéz kommunista években megtartották a hitben a híveket, és hűségesek maradtak az üldöztetések ellenére Krisztushoz, nem szabad megfeledkeznünk. És ha tudok tenni valamit ennek érdekében, miért ne tennék?” – fogalmazott. A három kiadvány tehát tulajdonképpen egy egységet alkot. A püspök is többször mondta: jó volna, ha lenne az egyházmegye régi papjairól egy kimutatás, és neki is volt egyfajta hiányérzete. Elkezdte a munkát az 1940 utáni időszakkal, mert arról még voltak valami adatok, aztán fokozatosan haladt visszafelé, eljutva egészen 1811-ig. A papok közül, akikről írt, sokakat Bémer László szentelt fel, ezért úgy gondolta, illő, hogy például őt is megemlítse. Végül több mint 600 papnak az életrajzi adatait gyűjtötte össze, magyarázta.

Arról is beszélt a szerző: valamikor az 1970-es években, amikor még létezett a váradolaszi temető, mindig őt bízták meg püspöki titkárként azzal, hogy menjen ki, nézzen körül, rendezze egy kicsit a papi sírokat, ne legyenek annyira elhanyagoltak. Elkezdte feljegyezni az adatokat, melyek a sírköveken voltak, püspökök, kanonokok, egyszerű papok is voltak köztük. Megtalálta e kéziratokat is, s úgy döntött, tegyék be ezeket is az egyik kiadványba. A sírkert már nem létezik, viszont az oda eltemetett nagy egyéniségek a régi egyházmegye díszei, megérdemlik tehát a rájuk való emlékezést. Ugyanakkor a humort se nélkülözik a róluk írt történetek. „Büszke vagyok, hogy ilyen elődök nyomdokain járhatunk. Tulajdonképpen azt visszük tovább, amit ők ránk hagytak. Hiszem, hogy akik olvassák ezen kiadványokat, hasznos információk találnak bennük, látják, hogy a katolikus főpapok mennyire törődtek a várossal, a közösséggel is, mennyi jót cselekedtek” – közölte a helynök.

Dr. Nagy Mihály Zoltán történész, bihari egyháztanácsos arra hívta fel a figyelmet: az egyház működésének, mint entitásnak, több színtere van, s ezek egyike az a szint, ahol a káplánok, plébánosok működtetik az egyházat a mindennapokban. Az adattárnak köszönhetően azonban nemcsak róluk szerzünk tudomást, hanem a 19. századi intézményépítésről, az egyház erkölcsformáló és tudományos szerepéről, majd 20. századi lélekgondozói feladatáról is.

Pék Sándor nagyvárad-újvárosi esperes-plébános azon meggyőződésének adott hangot: a kötetek magukon hordozzák sajátosságágaikat. A képanyag, kordokumentumok, prédikációk, imák és énekek, relikviaszámba menő újmisés, ezüst- vagy aranymisés szentképek másolatai nyilván elárulják a szerzőt, papi lelkiségét, lelkipásztori vénáját és a hierarchiában betöltött státuszát. Külön szépsége a munkának, hogy nem ítélkezik senki fölött, sőt még az ítélkezés lehetőségét is visszautasítja, nemes egyszerűséggel kizárja.