Generációk találkozója a Festum Varadinumon

Törő Enikő

A Generációk találkozója elnevezésű program immár hagyománnyá vált, a Festum Varadinum 30 éves évfordulója alkalmából ezúttal 30 meghívott volt szacsvays/9-es iskolás diák, felnőtt, vagy az iskolához kötődő tanár volt, valamint 30 jelenlegi szacsvays diák. Az eseményt kedd délután tartották a Léda-házban, Pásztor Gabriella programfelelős nyitotta meg és a meghívottak számára papírra írt kérdéseket osztott ki, ezekre válaszolva ők pedig iskolai élményeket osztottak meg a jelenlévőkkel. Egyébként több meghívott nem tudott eljönni az eseményre, azonban levélben, hangüzeneten és videóüzeneten keresztül osztották meg élményeiket, tapasztalataikat az iskolával kapcsolatban és látták el jó tanácsokkal a diákokat. 

Még a kérdésekre való válaszolások előtt az iskola két vallástanárnője, Erdődi Éva katolikus hittantanár és Márkus Mária református hittantanár mesélt arról, hogy az ő iskolai éveikben mennyire nehéz és tulajdonképpen lehetetlen volt a hittanoktatás. Erdélyi Éva visszaemlékezve kifejtette, hogy akkoriban, a kommunizmus ideje alatt tiltották a vallásoktatás, és tulajdonképpen egy lázadás volt a rendszer ellen, hogy a plébánián járt ifi-csoportba. A családja nem volt vallásos, azonban ő érettségi után, már a rendszerváltás után az éppen akkor induló teológia szakra jelentkezett, ugyanis a fiatalkori lázadásból idővel meggyőződés lett. Mivel hiány volt a vallástanárokból, ezért már másodévesen, a tanulmányai folytatása mellett, tanítani kezdett. Márkus Mária arról beszélt, hogy családja vegyes vallású, ő már gyermekkorában megismerte a Bibliát és az imádságos könyvet, a konfirmáció és az arra való felkészítés szintén titokban zajlott, ugyanis ez is a kommunizmus ideje alatt volt. A rendszerváltás után ő is a teológia szakot választotta, s bár időközben más szakmákban is kipróbálta magát, végül visszatért a vallásoktatáshoz. 

A jelenlévő meghívottak között szerepelt az iskola igazgatónője, Tăut Eliza is, aki arra a kérdésre válaszolva, hogy miért ajánlaná gyerekeinek, gyerekeknek a Szacsvay iskolát, elmondta, hogy bár ő nem volt itteni diák, de az iskola jó híre a megye többi részére is eljutott, így ez alapvető indoknak tekinthető, de ezt meg is tapasztalta, miután az iskolában kezdte pedagógusi pályáját. Búzás Bernadett volt szacsvays diák a kérdésre, hogy hogyan boldogult az középiskolában a Szacsvayban szerzett tapasztalatokkal azt válaszolta, hogy nagy tudáson kívül, mellyel általános iskolai éveiben gazdagodott, tiszteletet és becsületet is tanult, mely azóta is a hasznára válik. 

Tankó Veronica-Zita tanfelügyelő, volt – akkor még 9-es iskolai – diák elmondta, hogy csupán pozitív élményekkel gazdagodott és a kérdésre, hogy hányadik osztályba (5., 6., 7., 8.) menne vissza és miért, összetett választ adott: főként az első osztályba menne vissza, ugyanis akkor kapta meg az alapokat, de 6. és 8. osztályba viszont számos meghatározó élménnyel gazdagodott, kiemelte a 8. osztály, mivel akkor dőlt el, hogy pedagógus lesz. Hozzátette, hogy akkoriba olyan sok gyerek járt az iskolába, hogy délutáni osztályokat is indítottak. Kirei Melinda fizikus egy jó emlékről kellett beszámoljon, így kiemelte a nyolcadik osztályos időszakot, ugyanis akkor már ő és az osztálytársai voltak a legnagyobbak és ez büszkeséggel töltötte el, valamint az év végi emlékszalagot, melyet kitűztek ruhájukra és a szalagra minden osztálytárs egy emléküzenetet írt – ezt éppen mostanában találta meg és visszaemlékezett a szép pillanatokra. Székely Tibor volt diák az iskola szerepéről beszélt, kifejtette, hogy a iskola biztosította az alapok megtanulását és iránymutatást adott az élethez. Székely Zsolt volt diák egy emlékezetes iskolai rendezvényről kellett beszámoljon, elmondta, hogy akkoriban még nem volt ennyire gazdag a rendezvénykínálat, mint most, de azért voltak kirándulások és gyereknapi ünnepség, azonban számára a legmaradandóbb a párizsi cserediákprogram – az ő családja is fogadott be franci cserediákot. 

Az esemény további részében a többi meghívott is beszámolt egy-egy emlékről és jó tanácsokkal látták el a gyerekeket, főleg arra hívták fel a figyelmet, hogy soha nem szabad semmit feladni.