Diakónusképző zajlott Nagyváradon

János Piroska

A „Vajon az ember van a templomért, vagy a templom az emberért?” címet viselte az a diakónusképzés, amelyet az elmúlt hétvégén szerveztek meg a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) székházában. „Olyan lelkészeket, illetve elsősorban olyan gyülekezetekben, alapítványokban tevékenykedő diakónusokat, szociális munkásokat szólítottunk meg, akik innen hazamenve új képet nyernek a tekintetben, hogyan vihetik tovább gyülekezetükben a fogyatékkal élők irányába történő érzékenyítést. A május 12–14. között zajló képzésre 16 jelentkező érkezett Temes megyéből, Nagyváradról, az Érmellékről: lelkészek, diakónusok, gyülekezeti munkások vesznek részt a rendezvényen” – mondta el Vinczéné Pálfi Judit, a KREK missziói-diakóniai tanácsosa. Az előadások mellett a résztvevők meglátogatták a Nagyváradon működő védett műhelyt, illetve megismerhették az idei, gyülekezeti akadálymentesítési program keretén belül meghirdetett projekt részleteit. A képzésen előadóként részt vett Makkai Péter RMDSZ-es munkaügyi államtitkár, aki református lelkészként több mint 25 éve foglalkozik diakóniával, fogyatékkal élők felé történő érzékenyítéssel. 

„Az RMDSZ számára nagyon fontos a szociális szolgáltatások területe. A román szociális szféra tulajdonképpen egy »féllábú« rendszer, ami azt jelenti, hogy elég erőteljesen megjelennek a szociális juttatások – Románia körülbelül 22 milliárd lejt költ évente erre. Ebbe beletartozik a gyerekpénztől a fűtéstámogatásig mindenféle juttatás. Azért nem érzékelhető ennek a hatása, mert nincs kiegészítve szociális szolgáltatásokkal” – nyilatkozta szerkesztőségünknek Makkai Péter munkaügyi államtitkár, akinek elmondása szerint az anyagi juttatások mellett szükség lenne olyan szociális szolgáltatásokra, mint például az otthongondozás. „Egy idős embert lehet, hogy megtámogatok a fűtéspénzzel, de nem támogatom az otthongondozással, azzal, hogy valaki felvágja a fáját, elseperje a havat a kapuja elől, hogy valaki ránézzen. Ezért fontosnak tartjuk a szolgáltatások megerősítését. Erre szolgál a szociális szolgálatok törvénye, a 292-es törvény, amelynek a reformját most készítjük elő, és reméljük, hogy ebben az évben ez meg is születik. Az egyháznak ebben a szolgálatban nagyon nagy felelőssége, illetve szerepe van, hiszen az egyház az az intézményrendszer, amely a legutolsó, legkisebb közösségekhez is elér. A szociális törvény a szociális szolgáltatók között nem tesz különbséget állami, civil, egyházi között, mindenki lehet szociális szolgáltató. Nagyon fontos, hogy az egyház felkészüljön arra, hogy az ő látókörében, közösségeiben levő sérülékeny, nehéz sorsú embertársainkat szociálisan megsegítse, szociális munkát is végezzen” – fogalmazott. „Ha lelkészként, egyházi oldalról közelítem meg a témát, tudvalevő, hogy az egyház egyik szerepe a diakónia. Nincs diakónia nélkül egyház. Sokat beszélünk manapság az egyház jövőjéről és jövőképéről, ezért én nagyon fontosnak tartom, hogy diakóniai egyházzá, szolgáló egyházzá váljunk, hogy ne csupán a templom falai között hirdessük az igét, hanem igenis kimenve a gyülekezeti tagok közé segítsünk. Úgy, ahogy Jézus is egyszer megetette, felemelte, meggyógyította, talpra állította, megsegítette az embereket, és aztán persze prédikált is. Ezt az egyháznak is fel kell vállalnia, azonban ezt nem lehet felkészülés nélkül, és nem lehet csak a lelkészekre hárítani. Az egyház statutumában is ott van egyik tisztségként a gondnok és presbiter mellett a diakónus is. Az egyházközség, ugyanúgy mint más civil szervezet, állami szolgáltató, akkreditálhatja szociális szolgáltatását, és ezekért jogosult az állami támogatásra” – tette hozzá Makkai Péter.

A diakónusképzés témájához kapcsolódóan megtudtuk: Nagyváradon egy különleges projekt van folyamatban, amely arról szól, hogy a Lestyán cukrászda helyén egy fogyatékkal élő személyeket foglalkoztató, szociális kávézót nyitnak. „A kávézónak a koncepciója az, hogy egy olyan biztonságos munkakörnyezetet hozzunk létre fogyatékkal élők számára, amely által egyfajta anyagi és szociális szabadságot is ki tudnak maguknak alakítani” – nyilatkozta ifj. Vincze Zoltán projektfelelős, akinek reményei szerint szeptember körül megnyithatják a kávézót. A projektvezető a Sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány, amely egy kávézóláncot szeretne működtetni, a jelenlegi állás szerint egyelőre Váradon és Marosvásárhelyen fog beindulni, de tervben van Kolozsvár, illetve Erdély nagyobb városai – tudtuk meg.

A hétvégi képzés az Inclusion of People with Disabilities projekt keretében, a svájci HEKS/EPER és a német Brot für die Welt (Kirchen helfen Kirchen) segélyszervezetek támogatásával valósult meg.