Jegyeskurzus-hétvégét tartottak Nagyváradon

Ciucur Losonczi Antonius 

A képzés lezárásaként vasárnap délben Böcskei László megyés püspök szentmisét mutatott be a székesegyházban. Arra hívta fel a figyelmet: a 26. zsoltár vezeti be a szertartást, melyben a keresésről van szó, pontosabban az Úr arcának a kereséséről. Ez a mondat különösen aktuális, amikor végre letehettük a maszkokat, és úgy járhatunk, hogy megismerjük azt a személyt, akit látunk. Mégis, ennél többről van szó ebben a zsoltárban: egy olyan arcról, mely örömöt, biztonságot, bátorítást, megnyugvást sugároz felénk. A böjti és háborús időszakban ez egy különleges meghívás arra is, hogy tekintsünk magunkba, és próbáljuk keresni Isten szerető, kiengesztelő, megbocsátó és kibékülésre szólító arcát. Elmélkedésében a főpásztor, utalva arra, hogy nagyböjt második vasárnapján Jézus színeváltozásának történetét olvasták fel, beszélt arról, hogy ha valaki megvilágosodott, az azt jelenti, hogy hosszas vívódás után egy nehéz, fontos döntést hoz, vagy egy keresést követően egy újdonság felismerésére jut, esetleg az élete egy fordulóponthoz érkezett. Mindannyian szeretnénk megvilágosodni, többet tudni, helyesen cselekedni, megtalálni a helyes utat, békében élni, és a jegyespárok is keresik a megvilágosodást. A színeváltozáskor Jézus az általa kiválasztott három apostollal, Péterrel, Jakabbal és Jánossal, és nem véletlenül csupán hármójukkal, felment a hegyre, kifejezve ezáltal, hogy személyes megszólításra gondol, nem a tömeget keresi, hanem az embert. Észrevesz minket, egyenként, és néven szólít.

 A hegyen az apostolok felismerték az igazságot, azt, hogy az életükben jelen van egy másság is, Isten megtapasztalásának a lehetősége. Mégis, nem várt reakcióként a kiválasztottak hallgattak a csodáról, azért, mert időre volt szükség, hogy megértsék azt, ami történt velük. Megnyugodjanak, és engedjék, hogy az átélt élmény kibontakozhasson az Isten által kigondolt módon. Péter aztán sátrat akart építeni, hogy megörökítse az élményét, s ne fáradjon bele Isten jelenlétének a megtapasztalásába. És valahogy így vannak a jegyespárok is: örvendenek, kitartanak egymást mellett, és ideális esetben mindig megújult lelkesedéssel tudják építeni életük házát, az Úr segítségével. A záróáldás előtt Tóth Attila Levente atya, az egyházmegye családpasztorációs felelőse szimbolikus gesztusként égő gyertyákat adott át a jegyespároknak, Böcskei László megyés püspök pedig okleveleket.