Holland–magyar projekt a PKE tanítóképzős hallgatóinak részvételével

BN-összeállítás

Az őszi előkészítést követően a hallgatók közös munkájára az egyetemi év első félévének végén, november és december hónapok folyamán került sor. A Driestar Educatief részéről tizenegy, a Partiumi Keresztény Egyetem részéről pedig tíz hallgató vett részt a programban, tudtuk meg dr. Balogh Brigitta (PKE) egyetemi docens, kapcsolattartó, valamint szervező révén. „A közös részvétellel megtartott online nyitó alkalmat követően a hallgatók 4–5 fős, vegyes holland–magyar csoportokban dolgoztak egy módszertani témán. Feladatuk az volt, hogy egy vagy két általuk választott bibliai történetre építve dolgozzanak ki egy-egy foglalkozás-, illetve óratervet kisebb (a romániai rendszerben óvodás korú), illetve nagyobb (a romániai rendszer szerint elemi iskolás) gyerekek részére. A záró alkalom keretében a csoportok ezeket a terveket mutatták be közösen” – számolt be róla dr. Balogh Brigitta.

Elmondta, hogy a program törzsét képező módszertani feladaton kívül a résztvevőknek alkalmuk nyílt betekinteni egymás országának oktatási rendszerébe, illetve az erkölcsi nevelés helyi sajátosságaiba. A hallgatók angol nyelvű kommunikációjának fejlesztése, illetve a lehetőségekhez mérten a személyes kapcsolatteremtés is a program célját képezte. „A záróalkalmat követően kiértékelő megbeszéléseket folytattunk, amelyek során részben a hallgatókkal együtt, részben a pedagógusok körében tekintettük át, mi, hogyan működött, illetve egyeztettünk arról is, mire érdemes figyelni a program jövőbeni folytatásakor” – fogalmazott a szervező.

A diákok szerint

Az egyetem résztvevő hallgatói a kiértékelés során jó tapasztalatként értékelték a programban való részvételüket, annak elsődleges pozitívumaiként pedig az angol nyelvű kommunikáció életszerű környezetben való gyakorlását, a holland hallgatókkal való kapcsolatépítést és a módszertani tapasztalatok szerzését emelték ki. 

„Izgalmas és szokatlan helyzetet teremtettünk azzal, hogy senkinek sem az angol volt az anyanyelve, így nem volt kínos, ha valamit nem tudtunk angolul, mégis ez volt az egyetlen közös nyelv. Mivel én ezt a nyelvet amúgy is nagyon szeretem, ezért izgalmas volt csak angolul beszélgetni az alkalmakon. A projekt témája, a bibliai történetek gyerekeknek, az egyik legjobb ötlet volt a pedaképzősök számára. Jó volt keresztényekkel, keresztény témát boncolgatni, és megosztani egymással a véleményünket” – mondta Heipach Emőke Brigitta PKE-s hallgató.

Szintén a projekt résztvevője volt Nagy Andrea Mónika, aki a családias légkört emelte ki, az emberek érdeklődő hozzáállását, valamint a közös munka gördülékenységét: „Családias légkör fogadott, s olyan emberek, akik szeretettel, érdeklődve várták a találkozást. A közös munka gördülékenyen ment, hiszen nyitottak, barátságosak és azonnal elérhetők voltunk egymás számára. Hálás vagyok, hogy betekintést nyerhettem egy olyan tanulási-tanítási környezetbe, ahol a középpontban a hit áll, s minden más e köré épül. Elraktároztam, amit láttam, tapasztaltam, s bár viszonylag kevés volt az együtt töltött idő, én mégis sokat kaptam, mint keresztény ember és mint pedagógus egyaránt.” 

Kléh Zsófia szerint példaértékű módszerekkel találkoztak: „Nehezen tudtam elképzelni, hogy teljesen idegen emberek, akik addig nem ismerték egymást, hogyan fognak együttműködni és közösen kidolgozni egy óratervet. Ez a kétségem hamar elszállt, hiszen a lányokkal úgy dolgoztunk együtt, mintha csak évfolyamtársaink lettek volna. Az érték, melyet ők képviselnek, példaértékű, és úgy gondolom, hogy a mi oktatási rendszerünkbe is át lehetne ültetni, be lehetne csempészni néhány gondolatot, módszert belőle. Gördülékenyen ment az óratervek kidolgozása, mindenki hozzájárult a saját ötletével, legyen az egy bibliai történet vagy az ahhoz kapcsolódó dramatikus, játékos feladatok. A kommunikációval sem volt gond; szóban vagy akár mutogatva, de elmondtuk azt, amit szerettünk volna.  Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen empatikus, kedves csoporttársaim voltak, nem éreztem egyszer sem azt, hogy a nyelvtudásom miatt hátrányban részesítenének.” 

Vajda Noémi kiemelte, sok mindent tanult a projekt során, betekintést nyert egy számára új, más világba, és a holland társak is csupa jó benyomást keltettek. „Örülök, hogy részese lehettem ennek a kalandnak” – mondta. Mészár Hortenzia úgy fogalmazott, a világszemlélet, mellyel megismerkedhettek a projekt során, „valamelyest hasonló, mégis néhol eltérő”, a közös munka pedig olyan eredményeket, produktumot hozott, „mely a továbbiakban is támpontot nyújthat vallásos témák feldolgozásához”.

„Nagyon kellemes tapasztalás volt számomra, hogy egy más ország, más egyetem diákjaival való együtt-dolgozás mennyire motiváló, illetve, hogy olyan tapasztalatokat szerezhettem, amelyeket mind a személyes életemben, mind a munkám során fel tudok majd használni. Jó volt megtapasztalni, hogy az erkölcsi nevelésben a Biblia alapján milyen sokszínűen lehet a gyerekek számára izgalmas és varázslatos tevékenységet létrehozni. Csak köszönni tudom, hogy részt vehettem a projektben, és a már nagyobb, meggazdagodott batyummal tudok tovább ballagni” – nyilatkozta Móra Emese Gyöngyvér. 

Kányádi Orsolya beszámolója szerint a projektnek nagyon jó volt a struktúrája: a nagy közös alkalom után, melynek keretében mindenki bemutatta egyetemét, a kiscsoportos feladatok kiváló lehetőséget nyújtottak ahhoz, hogy családias légkörben és jó hangulatban teljen a munka: „A csoporttagokkal egész jól összeismerkedtünk, próbáltunk egy közös nyelvet beszélni, kisebb-nagyobb sikerekkel. Viszont annál könnyebben és gördülékenyebben tudtuk megoldani az előttünk álló feladatokat. A kellemes hangulat sem maradt el! Azt gondolom, összességében nagyon jól sikerült projekten vagyunk (sajnos) túl, de reméljük, hogy ezek a kapcsolatok még sokáig fennmaradnak, és gazdagodhatunk egymás tudásából merítve.”

Sorbán Viktória Alexandra elsősorban szakmai szempontokat említett, de kitért a hitre mint közös nevezőre is: „Számomra a projekt kiváló szakmai tapasztalat volt. Betekintést nyerhettünk abba, milyen, amikor egy másik ország hallgatói kerülnek kapcsolatba a mi országunkkal, a mi egyetemünkkel. A csoportos beszélgetések nagyon hatékonyak voltak, kedves, társalgó, barátságos emberekkel. Bár a nyelvtudásunk hiányosságai néha akadályoztak minket, mégis könnyen megértettük egymást, s legtöbbször egy véleményen voltunk. Számomra ösztönző dolog az, hogy egy cél érdekében barátságos emberekkel dolgozhattam együtt, akiket ugyanúgy Istenbe vetett hitük vezérel.”