2022.01.14. 19:00
Felavatták Boros-Konrád Péter nagybőgőművész sírkövét a váradi Rulikowski temetőben
Boros-Konrád Péter (1948–2021) nagyváradi nagybőgőművész sírkövének avatására és megáldására került sor január 13-án, csütörtökön 13 órakor a Rulikowski temetőben, izraelita hagyományoknak megfelelően, Shraya Kav, nagyváradi vezető rabbi szertartáscelebrálásával.
Fotó: Tóth Gábor
Tóth Gábor
A hét elején életrajzát bővebben is felidézve emlékeztünk meg a tavaly november 27-én, 73 esztendősen, váratlanul elhunyt Boros-Konrád Péterről, aki 1972-től 2009-ig volt töretlenül, hűségesen a nagyváradi filharmónia szimfonikus zenekarának nagybőgőse, valamint a 2005-ben alakult, nemzetközi szinten is nagy sikereket elért, ugyancsak váradi, Hakeshet Klezmer Band tagja.
Csütörtökön a déli órákban, napsütésben bár, de igazán csípős időben, a hólepte temetőben mintegy harminc fő gyűlt össze – Péter özvegye, Boros-Konrád Erzsébet énekművész, tanár, zenész kollégák, barátok, a művész közelebbi vagy távolabbi tisztelői –, hogy közösen róják le kegyeletüket Boros-Konrád Péter sírjánál. A temetői szertartást megelőzően 11 órakor a Zárda (Mihai Viteazul) utcai ortodox nagy zsinagógában a reggeli istentisztelet keretében is megemlékeztek Boros-Konrád Péterről.
A sírkőállítás zsidó hagyomány szerint a temetés utáni 1–11 hónap között kell megtörténjen – tudtuk meg kiegészítésként Boros-Konrád Erzsébettől –, az ezt követő sírkőavatás és -áldás most a december 2-i temetés utáni hatodik hétre esett.
Shraya Kav rabbi angolul elhangzott megemlékező szavait Levi Miklós, Péter egykori filharmóniás és klezmer együttesbeli hegedűs kollégája tolmácsolta román nyelvre az egybegyűltek számára.
Röviden és közvetlen hangvétellel szólt a rabbi Péterről, azaz zsidó nevén Pinchas ben Josefről, akit a váradi zsidó közösség nevében legelőször is barátunknak nevezett. A rabbi a Tórabeli Pinchász könyörtelen alakját említette névrokonság okán, kinek azonban teljes ellentéte volt az őszinte, szelíd, derék, igazságszerető mi váradi Pinchas ben Josefünk. Shraya Kav kérte egyben a jelenlévőket, segítsék Péter özvegyét és családját a veszteség miatti fájdalom enyhítésében és az elhunyt után maradt űr betöltésében, valamint közösségi szinten találják meg a módját annak is konkrét lépésekkel, miként éltessék tovább Boros-Konrád Péter nagybőgőművész emlékét, kézenfekvő példaként: a zene által.
Isten dicsőségére mondott ima, Kádis következett – a gyászolók 11 hónapon át mondanak Kádist elhunyt szeretteikért, érdekessége, hogy elhangzásához hagyományosan legalább tíz zsidó férfi kell jelen legyen. A nagyjából negyedórás megemlékezést és szertartást a rabbi által előénekelt, az elhunyt lelkéért szóló gyászima, az Él Málé Ráchámim (Irgalommal teli Isten, adj igaz nyugalmat...) zárta.
