Elemzés: a romániai társadalom közel negyede szegénységben él

BN-összeállítás

A több százoldalas dokumentum a 2007–2020 közötti időszakot elemzi végig, több nagymintás adatgyűjtés alapján, amelyben figyelemmel kíséri nemcsak a belföldi, de az ezekre befolyást gyakorló nemzetközi változásokat is. Ilyen például a romániai társadalmat markánsan érintő migráció, amely mértékét tekintve torzulásokat és lassulást eredményezett a társadalom szerkezetében és a gazdaság fejlődésében egyaránt. Ennek megfelelően a román aktív és fiatal munkaerő jelentős része kiáramlik külföldre, jellemzően Európába, ami a romániai munkaerő-állomány elöregedéséhez vezetett, mindamellett, hogy a munkanélküliség alacsony és a foglalkoztatottság aránya pedig növekedésben van. 

A romániai társadalom egészségügyi állapota továbbra sem kielégítő, amely mögött a kutatók az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés akadályozottságát és a közegészségügyi erőforrások felhasználásának elégtelenségét találják meg fő okként. Az általános oktatási adatokat tekintve ismét oksági összefüggést találnak a kutatók a migráció és a csökkenő születési tendenciák, valamint az iskoláskorú társadalom gyors szűkülése tekintetében. Két évtized alatt ugyanis 25 százalékkal csökkent az iskolások aránya. A kutatói várakozásoknak megfelelően ezt idővel ki fogja egyensúlyozni az oktatás minőségének folyamatos javulása. Ennek jelentősége számottevő, hiszen számos tanulmány szoros összefüggést talált egy társadalom iskolázottsági szintje és társadalmi-gazdasági fejlettsége között. 

Szegénységi mutatók 

Az elemzés által közzétett egyik lesújtó adat szerint a romániai társadalom 23,5 százaléka kevesebb mint évi 9002 lej jövedelemmel rendelkezik. A százalékot abszolút számokra átszámítva, közel 4,6 millió ember él ennyi vagy ennél kevesebb jövedelemből. A tudományos nyelv ezt „relatív szegénységnek” hívja. Ők lényegében a társadalom többségéhez képest tekinthetőek szegénynek, akiknek nincsenek olyan erőforrásaik, hogy kilépjenek ebből az állapotból (például elég jövedelmük egy magasabb iskolázottság eléréséhez). Az elemzés szerint az ország lakossága 2010 óta romló jóléti mutatókkal rendelkezik, amely ráadásul általános jelenség, független a jövedelemszinttől. 

A szegénység kiterjedtsége és a jövedelmi egyenlőtlenség nem csökkent, sőt, markánsabbá vált az előző évtizeddel összehasonlítva. A jövedelmi egyenlőtlenség, a technológiai fejlődés és a különböző korcsoportok iskolázottsága között erős összefüggést találtak. Tehát, jellemzően az idősebbek kevésbé iskolázottak és ismerik az új technológiákat, ezért lemaradnak jövedelemben a többi, fiatalabb korcsoporttól. A nemek között nincs markáns különbség a szegénységi mutatókban, de 2011-ig enyhén magasabb volt a nők körében, majd 2012 és 2014 között a trend megfordult, ezt követően 2020-ig pedig ismét enyhén magasabbá vált a nők körében, igazodva a nemzetközi irányvonalakhoz. Ha a háztartásokat nézzük, akkor az adatok alapján megállapíthatjuk, hogy azon háztartások, ahol volt valamilyen munkából származó jövedelem, alapvetően ki tudták elégíteni szükségleteiket. Értelemszerűen, az egy vagy több munkanélkülivel rendelkező háztartások már nélkülöztek (72,6%). Ők már nem tudtak költeni semmi másra az élelmiszeren és a feltétlenül szükséges javakon kívül. Szintén jellemző jelenség, hogy a háztartások méretével nő a szegénység kockázata. A gyermekkel nem rendelkező háztartások (ide számítandó a már függetlenné vált gyermekkel rendelkező háztartás is) körében 2018- ban, alacsony, mindössze 19,2 százalék a szegénységi ráta. De itt fontos hangsúlyozni, hogy rosszabbak a mutatók, mint 2011-ben, amikor ez az arány csak 14,5 százalék volt. Tehát, mélyül a szegénység – állapítják meg a kutatók. Az ellenpóluson helyezkednek el, természetesen, a három vagy több gyermeket nevelő háztartások, ahol 2018-ban 53,4 százalék volt mondható szegénynek. 

Az életkor tovább növeli a szegénnyé válás kockázatát, különösen akkor, ha anyagi bizonytalansággal társul. A gyermekek és a fiatal felnőttek a legszegényebbek, az idő előrehaladtával csökken a szegénység kockázata, elsősorban az anyagi stabilitás megteremtése révén. Ide sorolható az idősek, de általában az inaktívak körében tapasztalható szegénység, ahol szintén markáns romlásról számolnak be a kutatók. 

A szegénység területi megoszlásában a várt eredményeket olvashatjuk. A legalacsonyabb szegénységi kockázattal a Bukarest és Ilfov megye területén lakóknak kell szembesülniük (4,1%), míg az ellenpóluson az északkeleti régió helyezkedik el a maga 35 százalékos relatív szegénységével. Az északnyugati térségben ez az adat 17 százalék. 

A dokumentummal kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy ilyen átfogó elemzést tízévente közölnek. Ezeknek az a célja, hogy a döntéshozás számára tényeket nyújtsanak, hátteret a nagy országos és nemzetközi közpolitikai stratégiáknak. A fent ismertetett szegénységi mutatók is társadalompolitikák kidolgozásában vannak alkalmazva.